'Félek, hogy erre az egész kapcsolatunk rá fog menni' - Piszkálódó anyós miatt aggódik a kismama

A Szabad Föld Kinek mondjam el rovatában megjelent üzenetváltás.

Család-otthonUjlaki Ágnes2016. 05. 05. csütörtök2016. 05. 05.
'Félek, hogy erre az egész kapcsolatunk rá fog menni' - Piszkálódó anyós miatt aggódik a kismama

Kedves Ágnes!
Fiatal pár vagyunk, négy hónapja megszületett a gyönyörű kisbabánk. Az a problémám, hogy gyermekünk érkezése óta nincs magánéletünk, szinte átjáróház lettünk. Minden hétvégén megjelennek a párom rokonai, természetesen bejelentkezés nélkül.
Nem veszik figyelembe, hogy egy kicsit nekünk mint családnak is együtt kellene lennünk. Azzal sem foglalkoznak, hogy milyen fárasztó nekem a kicsi mellett vizsgázni, szakdolgozatot írni, háztartást vezetni, s persze a párom is sokat dolgozik, úgyhogy hétvégén szeretnénk egy kicsit hármasban lenni. Többször említettem már a páromnak, nekem ez kezd terhessé válni, de azzal vigasztal, hogy majd elmúlik…
A hétvége másik napján az anyósom jön látogatni, általában egy fél napot van nálunk. Ő már régóta özvegy, a férjem az egyetlen gyermeke. Úgy látom, vetélytársként tekint rám. Korábban éltünk együtt hármasban, amiből én életre szóló sebekkel „menekültem” ki. A baba megszületése óta viszont minden hétvégén jön, a gyermekünket szó szerint mindennel elhalmozza. Tudom, hogy nagyon szereti az unokáját, de nekem néha ez is úgy tűnik, hogy verseng velem, s megint el akar nyomni. Megpróbálja irányítani az életünket, nem tetszenek neki önállóságra törekvésünk, saját ötleteink. Látogatásai alkalmával minden lehetőséget kihasznál a szurkálódásra, sokszor a kisgyermeknek intézett szavakban, és amikor csak teheti, ellenkezik velem. A párom fél nyers modorú édesanyjától. Én pedig félek, hogy erre az egész kapcsolatunk rá fog menni, sokszor zördülünk össze miatta. Gyakran úgy érzem, hogy nem egyek a céljaink, és neki megfelelne, hogy az anyja irányítsa az életünket. Ha erről beszélni szeretnék vele, nem vesz komolyan, nem ért meg és támadásnak veszi. Lehet, hogy a megalkuvó párom mellett már nem is lehetek boldog az anyja miatt?
Üdvözlettel: Egy aggódó kismama

Kedves Levélíróm!
Van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy ami a rokonságot illeti, gyakori ez a panasz, de igaza van a párjának: az első lelkesedés idővel tényleg lecsillapodik. Azt javasolom, hogy néha próbáljanak elmenős programot csinálni, s miután a rokonok nem szoktak bejelentkezni, ezen nem sértődhetnek meg. Az anyós bonyolultabb probléma. Igen, ez az, amikor az anya nem tud leszakadni a fiáról. Hogyan lehetne hátrébb lépni tőle? Sajnos, itt jön a rossz hírem: ha a párja nem akarja, akkor ön ezt egyedül nem tudja véghezvinni.
Tudom, hogy most érzékeny életszakaszban van a kisbabával és a vizsgákkal, mégis próbálja meg nem mellre szívni a piszkálódásokat. Ha az anyós látja, hogy lepereg magáról, akkor talán abbahagyja.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes