Mi mindenre képesek a nők gyermekeikért! Ezerarcú anyaság

Az anyaság misztérium, a titkokat inkább érezni és sejteni lehet, mint kimondani. E női szerep súlya, nehézsége, szépsége nem csupán anyák napja táján foglalkoztatja az embert. A bibliai históriák jobbára a férfiak szemszögéből íródtak, de már az Ószövetségből kitűnik, hogy a matriarchák hasonlóan fontos szereplők voltak, mint a férjeik. Ahogyan az is, hogy hajdan éppolyan drámákat éltek át a gyermekre vágyó párok, miként manapság.

A meddőség keservét megismerhette Sára, Ábrahám felesége is. Nevetve fogadta az isteni ígéretet, hogy fia fog születni, hiszen ő maga régóta elhagyta a változó kort, 90 felé ballagott, a férje pedig a 100 felé közelített. Ám az Úrnak nincs semmi lehetetlen, így világra jöhetett a fiuk, Izsák. 

A „béranya” ma is ellentmondásos helyzetét mutatja az ószövetségi család története. Maga Sára javasolja, fogadják magukhoz Hágárt, a szolgálólányt, hogy utódot szüljön Ábrahámnak. Később mégis kínzó féltékenység keríti hatalmába a feleséget, így az egyiptomi szolgáló állapotosan menekül előle a pusztába. Egy angyal közbejárása kell, hogy visszatérjen úrnőjéhez. Hágárt később újra elűzik, de fia, Izmael égi beavatkozással megmenekül. 

A szülésre vállalkozó pótanya intézménye tehát nem új keletű: az ókori törvények megengedték a gyermektelen feleségnek, hogy rabszolganőt adjon férjének, akinek az utódokat nemzhet. Örökbefogadó anyát is mutat a Biblia: a fáraó leánya a Nílus vizében fürdött, így lelt rá a mindössze három hónapos Mózesre a nádasban, egy kosárban ringatózva. Az egyiptomi hercegnő sajátjaként nevelte fel a későbbi prófétát. 

Házasságon kívüli gyermekről is olvashatunk, királyi házban történt a csúfos eset. Dávid király eléggé el nem ítélhető módon szemet vetett egyik katonája feleségére, Betsabéra, s elraboltatta az asszonyt, míg annak férje hadban járt. Betsabé teherbe esett, a király később elvette őt feleségül – második fiuk nem más, mint a bölcsességéről ismert Salamon. Ő hozta a híres ítéletet a gyermeken veszekedő két asszony között: tudta, az lehet a kisded igazi anyja, aki inkább lemondana a kicsiről, csak hogy annak életét megmentse. 

Az életet adó nők közül Mária alakja ihlette meg a legtöbbször a művészeket, életének szinte minden mozzanatát festmények örökítik meg. Az első ábrázolásokat a római katakombákban találták. Megjelenik szolgálóleányként és királynőként is, de a trónon ülő diadalmas istenanya talán a leggyakoribb róla őrzött kép. Máriát a gyermekkel ábrázoló festmények a reneszánsz korában terjedtek el – Raffaello Eszterházy Madonnája is szép példa erre. Akkoriban a tiszteletet azzal is megadták Jézus anyjának, hogy a műalkotások mecénásai kikötötték: becses kék palástját csakis valódi lazúrkőből készült festékkel színezhetik, ezzel is adózva Mária kultuszának.