'Hátha magához tér ez az amúgy nem rossz, csak eltévedt ember...'

Kedves Ágnes!
Tizenhat évi házasság után válni készülök a férjemtől. Remélem, ön megért engem, mert sajnos a családom nemigen. Mert ugye, a férjem rendes, nem iszik, nem dohányzik, jól keres, nem maradozik ki, s ráadásul ki sem mozdul hazulról. Nos, ez mind igaz, ám sajnos éppen az utóbbi a válóok. Ugyanis a férjemnek hobbija van.
Miniatűr modelleket építget – nem szeretném részletesen elárulni, hogy miket, mert sokan ráismernének. Amikor húszévesen hozzámentem, csinos, kedves fiú volt, nálam öt évvel idősebb. Sokat dolgozott, már akkor is jól keresett, s nem sajnálta a pénzt a tartalmas szórakozásokra. Színházbérletünk volt, szép külföldi utakat tettünk. Mindketten jómódú családból származunk, így szülői segítséggel és a magunk erejéből pár év múlva saját házunk lett. S akkor kezdődött a férjem „őrülete”. Valahol látott egy ilyen modellkiállítást, ő is rákapott. Először gyűjteni kezdte, aztán már maga is felújított régi darabokat. Eleinte türelmes voltam, lefoglalt a kislányom, s reméltem, hogy ráun a kedvtelésére.
De egyre jobban belemerült. Először csak a garázst ürítette ki a gyűjteménye számára, aztán hozzáépített egy nagy műhelyt. Ahogy este hazaér a munkájából, sietősen bekap egykét falatot, aztán rohan a műhelyébe, ahonnan este 11-nél előbb nem keveredik elő, de sokszor hajnalig is bütyköl. Szombat, vasárnap egész nap így megy, van, hogy állva eszi meg az ebédet, mert annyira izgatja egy műszaki megoldás. Az elmúlt karácsony szentestéjén vacsora után indult volna kifelé, de elé álltam és óriási cirkuszt csaptam. Csak nézett, nem értette, mi bajom. És még most sem hiszi el, hogy tényleg válni akarok, hisztinek nevezi. Azt hajtogatja, hogy minket nem rövidít meg, mivel a hobbija tetemes költségeit fedezni tudja egyes darabok eladásából. Velem egy héten ha három mondatot vált, akkor sokat mondok. A lányával egy percet sem foglalkozik, a múltkor például ő maga mesélte, hogy a munkahelyén nem tudta megmondani, hányadikba jár. Anyám azt mondja: nincs tökéletes férj, örüljek, hogy nem iszik. Hát, én nem csupán ennyit várok el a házasságtól…
Üdvözlettel: Dóra

Kedves Dóra!
Azt gondolom, igaza van, nem hinném, hogy bele kell törődnie az ilyen életbe. A férje láthatóan teljesen belepistult a hobbijába, ami nála megelőz minden emberi kapcsolatot, a férjit és az apait is beleértve. Még egy, nem cirkuszoló, hanem nyugodt és komoly beszélgetést azért talán megérne a remény, hátha magához tér ez az amúgy nem rossz, csak eltévedt ember. Ha meg nem, akkor valóban nem érdemes tovább a házvezetőnőjeként élnie.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes