Kincsek és kacatok

Nem szabad összekeverni a gyűjtést a gyűjtögetéssel. A gyűjtés sokszor gyerekkorban kezdődik, matricákkal, szalvétákkal, apró tárgyakkal. De mi van akkor, ha a szenvedély felnőttkorban sem múlik el?

– A hangsúly a szenvedély mértékén van. Addig nincs gond a gyűjtéssel, míg az kontrollált örömszerzési mód. A gyűjtögetők azonban másképpen működnek: számukra nem a tárgy különlegessége, esztétikai vagy anyagi értéke a fontos, nem a megszerzésén van a hangsúly, hanem azon, hogy az illető semmit sem tud kidobni. Másként viszonyulnak a tárgyaikhoz, mint a gyűjtő, aki egyenként kötődik hozzájuk – magyarázza Hunya Csilla. – A gyűjtögető nem tudja megítélni, hogy valójában kell-e neki az a tárgy vagy nem, tehát a döntés képessége hiányzik belőle.

A gyűjtögetők szenvedélye kódolt az idegrendszerükben – állítják a kutatók. Amikor meg kell ítélniük, kidobjanak-e valamit vagy sem, a döntési mechanizmusért felelős agyterületük túlterhelődik, s komoly lelki fájdalmat élnek meg. Ezért számukra sokkal kézenfekvőbb elkerülni a döntési helyzeteket és felszedni, megőrizni mindent ahelyett, hogy mérlegelnék azok hasznosságát. – Nem tudatosul bennük, hogy valami nincs rendben velük, hiszen jól érzik magukat a túlzsúfolt környezetben, így aztán nehezen kerülnek el a terápiára is, pedig rászorulnának – figyelmeztet a pszichológus.

Az évek során mindenkinek rengeteg holmija gyűlik össze, idővel selejtezésre kényszerülünk.

De miért olyan nehéz megválni a tárgyainktól?

– Mert emlékeket hordoznak, segítenek identitásfolytonosságunk megteremtésében. Azért őrizgetjük például első kiscipőnket, mert úgy érezzük, hogy ezzel felidézhetjük életünk korai szakaszát, esetleg az anyai gondozás finom testi emlékét. Ezen felül a tárgyak gyakran képviselnek valakit, aki nekünk készítette, ajándékozta; ilyenkor azért esik nehezünkre a szelektálás, mert úgy érezzük, ha kidobjuk a kapott dolgot, vele együtt kidobjuk az ajándékozót is. A kacatokkal ellentétben ezek valójában fontos holmik, mondhatnám úgy is: kincsek – mutat rá a különbségre szakértőnk.

– Amikor valaki rászánja magát a szanálásra, óriási megkönnyebbülést él meg – biztat Hunya Csilla. – Kevesebbet kell pakolnia, takarítania, több energia marad a kapcsolataira.

A selejtezést felfoghatjuk úgy is, mint lehetőséget, hogy áttekintsük az életünket, rendszerezzük a dolgainkat, új energiákat nyerjünk, lenyessük, amire már nincs szükségünk. Minden tárgyra gondolhatunk úgy, hogy volt valami célja, küldetése az életünkben. Azt kell megvizsgálnunk, betölti-e még ezt a célját. Ha nem, akkor megválhatunk tőle, ami pedig felszabadító érzés lehet.

SZÁZ TÁRGY MOZGALOM. Az amerikai Dave Bruno megelégelte, hogy otthonát ellepi a rengeteg kacat. Elhatározta, hogy kiválasztja a száz legfontosabb dolgot, a többit pedig kiselejtezi. Az interneten megosztotta, miképpen küzd meg minden egyes tele zsákkal, tárggyal, s hogyan hat mindez az életére. Bruno kezdeményezése számos követőre talált. Az eredmény? A lomtalanítók zömének a későbbiekben sikerült visszafognia vásárlási kedvét és elégedettebb emberek lettek: rájöttek ugyanis, hogy „a legjobb dolgok az életben nem a dolgok”.