A turista nem vaddisznó

Sziklamászás, gleccserjárás, barlangtúra – ettől sem riadnak vissza a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) tagjai. Történetük összefonódik a hazai természetjárás históriájával, hiszen az 1873 nyarán Ótátrafüreden alakult MKE hazánk első és a világ 7. legrégebbi turistaegyesülete.  

A turista nem csupán azért turista, mert az erdőt járja, hiszen azt teszi a vaddisznó is, hanem azért, hogy maradandó értékeket hozzon létre – idézi a hazai turistamozgalom alapítója, Téry Ödön orvos gondolatát Köves Gyula, a Kárpát Egyesület Eger elnöke. Az egriek táboraiba érkező gyerekeknek például megtiltják, hogy zajkeltő kütyükkel verjék fel az erdő csendjét, viszont megtanítják őket tüzet rakni, nyársat faragni a szalonnához. 

Ha valaki, Köves tanár úr igazán tudja, milyen együtt élni, lélegezni a természettel.  Előfordult, hogy fél évig élt a Bükk mélyén a hat, maguk felújította menedékház egyikében, s tanítani is onnan járt. Egyetért a Hópárduccal, Erőss Zsolttal, aki esküdött rá, hogy kihívások nélkül nem lehet élni, de ő maga beéri a Tátra szerényebb csúcsaival. 

– Ez a lételemem, ez tart életben – mondja Nagy Péter, a MKE Kárpáti Lapok című kiadványának szerkesztője, aki a fényképezőgépét is magával viszi a festői hegyek közé. Kezdetben egyedül vagy a családjával indult útnak, de a csoportos túrázás őt is magával ragadta. Ma már úgy gondolja, a közösség hozzátesz a természetjárás élményéhez: 

– Számomra nem az a fontos, hogy megteljen pecséttel mondjuk a kéktúra-füzetem. Nem rettenek vissza a nehéz tereptől, de az útközben szövődő barátságok többet jelentenek a teljesítménynél. 

– Az az igazi, amikor együtt a csapat – ért egyet Bónusz György, aki több mint fél évszázada járja az erdőt-mezőt. Fiatalabb korában tájfutóként kapcsolt magasabb sebességbe, de most, 65 évesen is tartja az iramot, amikor például túrát vezet. Nem lepődött meg akkor sem, amikor medvével futottak össze, erről is vidáman sztorizik. Jó ideje minden évben kipipálhatja a Bükki kilátások nevű teljesítménytúra 44 kilométerét. A gyakorlatlanabb kirándulóknak azonban azt ajánlja, hogy előbb rövidebb, 10 km-es távokkal barátkozzanak, s ne vágjanak neki egyből egy hosszú és „küzdelmes” útvonalnak. 


Dicséretes dolog a kezdők lelkesedése, de az edzettséget és a rutint nem pótolja. Az óvatlanok pedig veszélybe sodorják magukat, miközben az egész csoportot hátráltatják. 

Jó lesz hát vigyázni, hogy ne váljon belőlünk „kocaturista”…