Egy kutyamentés kulisszatitkai

Egy kutyamentés kulisszatitkaiba engedett bepillantást kedves levelével Kormányos Lajos, az Új Esély Állatotthon önkéntese. Ismerjék meg tehát Zsemle végül is jóra fordult sorsát.

Család-otthonSzücs Gábor2016. 07. 26. kedd2016. 07. 26.
Egy kutyamentés kulisszatitkai

„Az alábbi történet, amit megosztok az olvasókkal, jó példája annak, hogy már néhány ember összefogása és jó szándéka sem maradhat siker nélkül. Néhány hete telefonon kaptuk a hírt, hogy pár napja egy közeli község utcáin kóborol egy labrador keverék kutyus. A falubeliek egy fenyő alá készítettek neki enni- és innivalót, de a kutya nagyon félénk volt, nem is annyira testileg, mint inkább lelkileg tűnt megviseltnek.

A telefonáló sajnos nem tudta befogadni a kóborló négylábút, de megnyugtattam, hogy néhány napon belül behozzuk az otthonba, addig is vittem neki tápot, konzervet és kutyaszalámit. Az otthonban pedig készítettünk egy külön helyet a vendégnek, majd elérkezett a beszállítás időpontja.

Egész kis csapat várt, hogy segítsenek a kutya befogásában, ami nem ment könnyen. Közel egy óráig tartott, amíg a bátortalan jószágot kedves szavakkal be tudtuk cserkészni, hogy aztán egy póráz segítségével végre berakhassam az autóba. Az otthonba érve a kutyust – akit színe alapján Zsemlének neveztünk el – fokozott figyelemmel gondoztuk. Két hét kellett ahhoz, hogy Zsemle lassanként felengedjen és barátkozni kezdjen velünk. Megérezhette, hogy az állatotthonban minden a kutyákért történik, minden róluk szól.

Nagy örömünkre újabb két hét elteltével Zsemlét kiengedhettük az udvarra, ahol azóta is önfeledten élvezi a többi négylábú, illetve a gondozók társaságát. Reméljük, idővel szerető gazdára is talál.

A történet minden kétlábú szereplőjének megköszönöm segítségét, és nem csupán nekik, hanem a kedves olvasóknak is szeretettel ajánlom Márai Sándor örökérvényű gondolatait:

Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s azt mondják: az emberektől lopja el az érzéseket, amelyeket a kutyára pazarol. Ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan a kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valami szerény koncot és egyegy simogatást. (…) Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten tudja ezt.”

Kedves történet, szép levél, megszívelendő szavak – köszönet.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek