Fókuszban: a csípő - Türelem receptre

Gyógytorna, iszapkezelés – sorolja az Eger melletti faluból érkezett beteg, Pálfi Zoltánné, milyen kezeléseket kap a parádfürdői kórházban.  Csípőprotézis-műtét utáni rehabilitációra érkezett a nyugdíjas asszony, s azért is jól jött a három hét, amit itt tölthet, mivel özvegyen egyedül él, így nem tudta volna ellátni magát otthon. – Egy évet jártam mankóval a műtét előtt, de most már szinte nem is fáj. Úgy érzem magam itt, mintha üdülnék. Ha hazamegyek, már boldogulok magam is – bizakodik.  

Találkozunk olyan 83 éves asszonnyal is, akit combnyaktörés után műtöttek, s miután kiengedték a kórházból, a család nem tudta megoldani az ápolását. Ezért is jó, hogy pár hétig itt részesülhet rehabilitációs kezelésekben. Egy nyugdíjas tanárnő elmesélte, hogy a lépcsőn lefelé már fájlalja a térdét, s azért jött, hogy megelőzze a nagyobb bajt. 

A csípőprotézis-műtét után több szabályhoz kell tartaniuk magukat a betegeknek – nem szabad például guggolni vagy a lábat keresztbe tenni –, így könnyebben felépülnek.  

A térdprotézis-beavatkozás után viszont különösen fontos a rehabilitációs ellátás, ugyanis a térd későbbi mozgásképessége múlhat rajta. A cél az, hogy a betegek jól működő végtaggal, teljes ízületi funkcióval térjenek haza – tudjuk meg Koncz Mónika gyógytornásztól.  

A sebészek esküsznek rá, hogy az életminőség szempontjából a rehabilitáció éppen olyan fontos, mint a sikeres műtét. A napi 30 perc egyéni és az ehhez társuló csoportos foglalkozások mellett arra is időt szakítanak, hogy felkészítsék a pácienseket az otthoni életre: megtanulhatják a szükséges gyakorlatokat, melyeket aztán otthon célszerű a mindennapi rutin részévé tenni. Fontos, hogy csak fokozatosan, az orvosi utasításnak megfelelően szabad terhelni a műtött testrészt – a gyógyuláshoz türelem is kell. 

– A protézises betegek zömében 65-70 évesek, de a gerincsérvvel műtöttek között meglepően sok a fiatal, akár a harmincasok is járhatnak így a sok ülőmunka, a kevés mozgás és a fizikai megterhelés miatt. Sokan nem mernek elmenni táppénzre, ezért legfeljebb a szabadságuk idején szánják rá magukat a gyógyulásra. A gerinc-, illetve az ízületi betegeknek is jót tesz a kúra, akik még nem érettek meg a műtétre. Évente a háromhetes kezelés fél évre megnöveli a munkaképességet – mondja a négy éve újra önálló Parádfürdői Kórház főigazgatója, dr. Rabóczki Anita. Munkájuk szakmai háttere évről évre javul, de ők is nehezen tartják meg az orvosokat, ápolókat, gyógytornászokat: sokan elmentek külföldre, s leginkább a középkorú derékhad hiányzik.   

Főként az ország északkeleti részéből érkeznek a betegek, de akad, akit a fővárosi klinikáról küldenek ide. Baleset, sportsérülés, illetve combnyaktörés után is helye van a rehabilitációnak, akárcsak a stroke-on átesettek bénulásos eseteinél.
Mindezt modern műszerpark segíti, így van olyan készülék is, mely az ízületek mozgatását szolgálja a műtéteket követően. Az elektroterápiás eljárások – például mágnesterápia, biotronlámpa, ultrahang- és galvánkezelés – is hozzájárulnak a fájdalommentes sebgyógyuláshoz és a felépüléshez. Fontos, hogy a protézisműtét után a beültetett fémre is figyelni kell, így csak az orvosilag előírt kezelést kaphatják a páciensek. 

Bár ez nem szanatórium, az itt gyógyulók mégis így fogalmaznak: „Ha felérünk a Mátrába, jólesően lelassulunk, és élvezzünk, hogy szinte harapni lehet a hegyi levegőt.”



Az összeállítást készítette:
Palágyi Edit