Fókuszban - Paks: ez lesz az évszázad üzlete vagy bukása!

Évente 285 milliárd forint – akár ekkora veszteséget is jelenthet Magyarországnak az újabb paksi atomerőmű üzemeltetése. Tehát nem az építés, nem az orosz hitel kamatai, hanem csupán az, hogy létezik. Az állítás a cseh Candole Partners energetikai-közgazdasági elemző cégtől származik. 

A tanulmány válasz volt a magyar kormány által megrendelt Rothschild-jelentésre – amely szerint viszont a beruházás sikerre van ítélve. Az elmúlt év őszén született és tavaly december óta a kormányzati hírportálon hozzáférhető tanulmány sem előzmények nélkül való. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK), illetve a Corvinus Egyetem tudományos segédmunkatársa, Felsmann Balázs önállóan is arra jutott, hogy a Paks II. ráfizetéses lesz. Kutakodott a téma iránt az osztrák kormány is, ám ugyanez a véleményük: a beruházás az állam lélegeztetőgépe nélkül biztos bukta. 

A Candole-tanulmányra viszont Aszódi Attila, a beruházás menedzselésével megbízott kormánybiztos válaszolt, s kijelentette, hogy a csehek számításai sok sebből véreznek. Ezt azonban nem hagyta szó nélkül a Greenpeace által felkért szakértő sem... 

XXX 

A közepébe vágva kezdjük a Rothschild-tanulmánnyal! Készítője az a Rothschild Bankház, amely egyébként a Magyarország és Oroszország közötti szerződést is előkészíti, szerzője pedig vélhetően Orbán Gábor exállamtitkár, aki a Nemzetgazdasági Minisztériumtól szegődött a bankház szolgálatába. 

A tanulmány végkövetkeztetése: nagyon is megéri a Paks II. beruházás, sőt jó üzlet az országnak. Mire alapozza ezt a feltevését? 

Semmiképpen sem a mai energiaárakra, hiszen erre hivatkozva ma semmiféle erőművet nem éri meg építeni: manapság 25–30 euróért kínálnak egy megawattóra áramot a lipcsei áramtőzsdén. (Az külön tanulmányt is megérne, hogy a magyar nagykereskedők miért vásárolják a 38–40 euróért kínált paksi elektromos energiát.) Na de eljön még Paks ideje, amikor véget ér az „olcsó” energia kora, egyre drágulni fog, mígnem annyira drága lesz, hogy a drága atomenergiát is megéri termelni. 

Számokra fordítva: a Rothschild-tanulmány abból a feltételezésből indul ki, hogy ha az elektromos energia világpiaci ára az atomerőmű üzemelése idején megawattóránként 50,5–57,4 euró lesz, akkor a beruházás már gazdaságos.  

Hát még ha az Aszódi Attila által vizionált 85 eurós álomhatárt súrolja majd… 

XXX 

A Greenpeace Magyarország környezetvédő szervezet a cseh Candole Partners energetikai tanácsadó céget kérte a Rothschild-tanulmányban foglaltak értékelésére. A tanulmányt Jan Ondrich mutatta be a közelmúltban a budapesti Kossuth Klubban. 

A Rothshild-tanulmány alaphibája, mutatott rá az energetikai beruházásokra szakosodott elemző cég közgazdásza, hogy felülbecsüli a várható bevételeket, és alultervezi a várható kiadásokat. Ez azt jelenti, hogy a várhatónál lényegesen magasabb piaci villamosenergia-árakat feltételez a jövőben, illetve az új erőmű által termelt áram költségénél nem vagy úgy vesz figyelembe egyes tételeket, hogy eredményül kedvező termelői árat kapjon. Ha minden olyan szép lehetne, ahogy a Rothschild-tanulmányban van, akkor magánbefektetők szívesen áldoznának új atomerőművek építésére. Csakhogy ennek éppen az ellenkezője történik: a saját, pontosabban a részvényesei pénzét forgató, valós piaci alapokon nyugvó kereskedelmi bankok ma már sehol a világon nem adnak kölcsönt atomerőmű-beruházásra. (Ad viszont a magyar állam – kérdéses, hogy összhangban-e az európai jogrenddel. Vizsgálódik is tiltott állami támogatás kérdéskörében az Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatósága.) 

A közgazdász szerint ráadásul a Rothschild által alkalmazott módszer önmagában alkalmatlan beruházói döntések meghozatalára: a gyakorlati közgazdaság nem is alkalmazza, az szigorúan csak az elméleti tudományos cikkek sajátja. 

A Candole-tanulmány szerzői azonban nagyvonalúan – az összehasonlíthatóság kedvéért – mégis önként belesétálnak a Rothschild által mutatott utcába, és elfogadták az abban használt alapfeltevések döntő részét (a megadott 12,5 milliárdos építési, tőke-, üzemanyag- és üzemeltetési költségeket). Akárhogy is forgatták azonban, arra jutottak, hogy még így sem éri meg, ugyanis Paks 285,2 milliárd forint költségvetési támogatást is igényelhetne – évente. Mégpedig azért nem éri meg, mert olyan termelői árral számol, amelyet a liberalizált – vagyis a felszabadított, a piaci kereslet-kínálat szerint alakuló – piaci energiaárak belátható időn belül nem fognak elérni. Azaz: Paks mindig drágábban fog termelni, mint amennyiért az áramot el tudja majd adni a piacon. 

A Candole szerint Paks akkor lenne nyereséges, ha legalább 85 eurót kérhetne a portékájáért. Ez azonban megalapozatlan várakozás. 

Az alapkérdés ugyanis a beruházással kapcsolatosan az, hogy miképpen alakul a világpiaci ár. Lenne még két másik alapkérdés is: az egyik az erőmű működésének önköltsége, illetve kihasználtsága, de ebben is enged a Candole a Rothschildnek. Ellentétben az elektromos energia majdani világpiaci árával. 

Itt már markáns a véleménykülönbség. Pedig ezen áll vagy bukik az, hogy a beruházás képes lenne-e megállni a saját lábán.  

XXX 

Lássuk, mire alapozza Aszódi Attila az egyre növekvő elektromosenergia-árat! Arra az egyébként önmagában helytálló gondolatra, hogy hosszabb távon a fosszilis (szén, olaj, gáz) hordozóból előállított elektromos energiának leáldozott. A decemberi párizsi klímacsúcson a részt vevő államok elfogadták a károsanyag-kibocsátást sújtó rendelkezéseket, amelyek 2025-től lépnek életbe – s ami miatt megugrik az ára. Erőművek fognak megszűnni, aminek a következtében az ár már 2030-ra is akár 65–70 euróra emelkedik, 2040 után pedig eléri a 80–85 eurót is. Márpedig Paks 90 százalékos kihasználtság esetén már 60 eurós áramárnál is nyereséges lehet – állítja a kormánybiztos. 

Aszódi számításait amúgy a REKK is vitatja, mert megítélésük szerint a szén-dioxid kibocsátását sújtó rendelkezésnek nem lesz ekkora árfelhajtó hatása, mint amekkorával a kormánybiztos számol. 2030-ra ugyanis a jelenlegi tonnánkénti 7-8 eurós „büntetés” 22 euróra emelkedik, vagyis megháromszorozódik. 

Ám ahhoz, hogy az Aszódi által előre jelzett árfelhajtó hatás bekövetkezzék, legalább ötszörös emelésre volna szükség. 

A REKK szerint az elektromos energia ára megawattóránként legfeljebb 60 euró lesz, az új paksi blokkok megtérülése ezért erősen véleményes.