Ők és a kelmék

Hol is hagytam abba? A múltkor az alját szegtem el, most a derékpánt következik – jólesik ilyesmin eltöprengeni, ezt vette észre Rázsi-Oláh Tünde is. Miután a fiai megszülettek, nem maradt sok szabadideje, de rákapott a varrásra, ez jelentette a kikapcsolódást. Meséli,hogy a nagyapja szabó volt, az anyósa pedig mestere a varrásnak. A családi béke kedvéért mégis úgy egyeztek meg, hogy Tünde inkább tanfolyamra iratkozik be, ott tanul varrni. Miután elkészítette az első 12 részből szabott szoknyáját, már érezte, micsoda sikerélményt jelent mindez. Mára beleszeretett a szép ruhaanyagokba, tudja értékelni a bársony tapintását, a jégjersey hűvösségét, a selyem simaságát, a szatén fényét. Megnyitotta saját üzletét, melynek stílszerűen az Őkelme nevet adta, majd jött az ötlet, hogy felélesszék a „régi fonóérzést”: összeülnek varrni, s miközben készülnek a szoknyák vagy a táskák, jóízűen elbeszélgetnek.

– A nagymamámmal mindig is varrtunk. Igaz, itt mindent elölről kezdtünk, például megtanultunk befűzni a gépbe, hiszen az sem egyszerű – meséli Harmat Erzsébet, aki legutóbb már büszkén mutathatta a maga készítette szoknyát. Most egy gumis derekú hosszúnadrágot szabott ki, az alkatára nehezen talál olyan konfekciódarabot, ami tökéletesen állna. Érzi, hogy ez lesz az új hobbija, így otthonra is szeretne egy varrógépet.

Kitartás, kézügyesség – és türelem, ami a legfontosabb – sorolja a kurzus vezetője, Gyeniszova Olga a varrónő alaptulajdonságait. Olga, akinek saját varrodája van Egerben, Minszkben született, s előbb Csehországban dolgozott hosszú évekig, majd a magyar fővárosban. – Gyorsan dolgoztam, mint a villám, ezért jól kerestem – így aztán mindenhol megtalálta a számítását.

Ma is igazi profiként boldogul, saját tervezésű ruhaköltemények kerülnek ki a keze alól, a táncosok és a csinos mazsorettek fellépéseiken ezekben kápráztatják el a közönséget. Olga most is derűsen, magabiztosan irányítja a kezdőket, akik arra áldozzák a szombat délutánt, hogy a tegnap elkészített szabásminta alapján nadrágot varrjanak maguknak.

Nem lehet mindenki Csipkerózsika, hogy pörgesse a rokkát, de való igaz, hogy a lányok már kicsi koruktól ösztönösen ráéreznek a varrás mozdulataira. Gyerekeknek is indítottak tanfolyamot, és már a 10 évesek ügyesek, rátermettek voltak. A hobbiból szorgoskodók is megtanulják, milyen fontos a pontosság. Ha kell, többször is kibontják a félresikerült varrást, s addig javítgatják, míg tökéletes nem lesz. Hiába, a varrónőké komoly szakma. Az egri kurzuson is találkoztunk olyan középkorú nővel, aki azért iratkozott be, mert azt reméli, ezzel a tudással már elhelyezkedhet egy varrodában, amivel megkeresheti a kenyerét.

Felmerül a kérdés, hogy ma, amikor pár száz forintért egész halom göncöt vihetünk haza a turkálóból, megéri-e szabni-varrni? Az egri nők is osztottak-szoroztak, és arra jutottak, hogy lehet mindezt gazdaságosan csinálni. Ha egy szoknya anyagából kijön még három rövidnadrág a gyerekeknek, akkor ez anyagilag is megéri. Igaz, a munkadíjat nem számolják fel, hiszen kedvtelésből telepedtek a varrógép mellé. – Mindig is vágytam rá, hogy egyedi darabjaim legyenek, amelyek nem jönnek szembe az utcán – mondja az egyik lelkes résztvevő, Márkus Beatrix, aki szívesen varr az ikerfiainak is. Ha pedig ajándékba készít, mondjuk, egy táskát, az sokkal többet ér, mintha boltban vásárolná, hiszen belevarrja a szeretetét is…