Amikor dühbe jövünk

BÁRCSAK a falhoz vághatnám a folyton csengő mobiltelefonomat! – fordult már meg sokunk fejében az ötlet. Mások az öklüket rázzák a csúcsforgalomban, netán félrelépő párjuk ruháját vágnák csíkokra. Egerben törhet-zúzhat, aki úgy érzi, ez használ. Vajon segít levezetni a stresszt, ha zöld utat adunk tomboló dühünknek, vagy hatékonyabbak a békés megoldások?

Család-otthonPalágyi Edit2016. 08. 09. kedd2016. 08. 09.
Amikor dühbe jövünk

Felemelem a négykilós kalapácsot és lesújtok. A telefon három darabra repül szét. Újra lecsapok a kijelzőjére, s mivel kezdek belemelegedni, akkurátusan laposra csapkodom a kőpadlón. Az arcomon maszk, a kezemen kesztyű, a lábam alatt üvegcserepek csikorognak. Izmaim megfeszülnek, a végére egészen kimelegszem.

Az Egri Zúzdában vagyunk, ahol a védőruha felöltése után választhatunk „fegyvert”: ha kívánjuk, baseballütővel, vascsővel vagy éppen kalapáccsal, netán pajszerrel csépelhetjük ízzé-porrá a kinézett tárgyat. Ígérik, elillan a feszültség. Nem meglepő, hogy a legtöbben a tévén, a telefonon, illetve az ébresztőórán vezetik le a mérgüket. Aki különleges zsákmányra vágyik, egy bizonyos összegért akár komplett hifitornyon is tombolhat vagy porcelán étkészletet törhet ripityára.

A fiatalok, akik befizetnek a dühöngőbe, alapos munkát végeznek, erről a sarokban felgyűlt, rommá tört elektronikus hulladékok tanúskodnak.

Hogy mire vagy kire gondol a játékos, miközben vadul aprítja a megunt irodaeszközöket? Jobb, ha ezt nem is sejtjük…

Leginkább a 25–35 évesek éreznek kedvet a zúzáshoz, mégpedig férfiak és nők vegyesen. Nem csupán az erősebb nem előjoga a rombolás – tudom meg a helyi „szabadulójátékot” is működtető cég ügyvezetőjétől.

Jaksa Zsoltnak egy kanadai vállalkozás adta az ötletet, hogy Egerben létrehozzák az első magyar zúzóhelyiséget.
– A legtöbben azért jönnek, hogy szórakozzanak, és levezessék a stresszt. Általában feldobódnak a fél órától, amit itt töltenek. Úgy lépnek ki a szobából, hogy fülig ér a szájuk, látszik, hogy elöntötte őket az adrenalin – magyarázza. Ha azonban azt hinnénk, hogy az ügyvezető szabadidejében megunt monitorokat csépel, tévedünk, ugyanis azt mondja, ő nem ideges típus.

A zúzda megosztó hely.
– Inkább mennének el épületeket bontani, ha már nem bírnak az erejükkel, és olyan jól forgatják a kalapácsot – jegyzi meg szemrehányóan egyik ismerősöm, mikor mesélem, hol jártam.

Talán igaza van. Ám legközelebb, amikor megint a legrosszabbkor csörren meg a zsebemben az a fránya mobiltelefon, csak eszembe jut Rontó Pál baseballütője.



ÖNGYILKOS INDULAT
A szomorúság, levertség, félelem állapotától
mindenki menekül. A düh
azonban más – attól akár megrészegülhet
az ember. A legcsábítóbb negatív
érzelem a düh, hiszen feltölt
energiával, sőt egyenesen mámorító
lehet – állítja Daniel Goleman, aki
könyvet írt az érzelmi intelligenciáról.
Az amerikai pszichológus szerint
megesik, hogy valaki szántszándékkal
dühíti fel magát: például a díjbeszedő,
aki attól tart, különben megsajnálná
az ügyfelet. Mégsem kell
szabadjára ereszteni a vérszomjas
indulatokat, mivel az nem lecsillapítja,
hanem gerjeszti a haragot – vélik
a tudósok. Ha valaki már felhúzta
magát, órákig, napokig ingerültebb a
szokásosnál, s nagyobb az esélye az
újabb dührohamnak. Akinek rossz
napja volt a munkahelyén, otthon is
könnyen beleszalad egy tányérdobálós
veszekedésbe. A férfihormonok
szintje megnő dühödt állapotban,
ami a legyőzhetetlenség érzetével
ajándékozza meg az urakat – derítették
ki kutatók. Ám jobb elejét venni
az agresszív kitörésnek, már csak
azért is, mert megbetegíthet az elszabaduló
harag. Az ellenséges beállítottságú,
lobbanékony páciensek
képtelenek megzabolázni a dühüket,
gyakran fürdik stresszhormonban a
szervezetük, náluk nagyobb eséllyel
szökik magasra a vérnyomás, a
többszörösére nő a szívroham rizikója.
Így válik a fékevesztett düh végül
önpusztító erővé.



HIGGADJUNK LE!
A stressz ősi választás elé állítja az embert: harcolj vagy menekülj. Fenyegetettség esetén a harag jelzi a harckészséget. Nem reagálunk egyformán – a kutatók megtalálták a „harcos gént”: ennek sérülése és a gyermekkori traumák hajlamosítanak az agresszivitásra. A felindulást nem bölcs dolog elfojtani, de uralni kell. Hogyan előzzük meg, hogy elboruljon az agyunk?
- Lépjünk a távozás mezejére! Aki felkapja a vizet, könnyebben lehiggad, ha elhagyja a perpatvar színhelyét. Kocsiba ülni nem ildomos, de egy kör futás vagy a fejet kiszellőztető séta jól jöhet.
- Kiadhatjuk a mérgünket, ám nem úgy, hogy a házastársunk vagy a főnökünk fejéhez vágjuk. Okosabb dolog leírni, mitől borultunk ki, s míg a naplót körmöljük, lecsillapodunk.
- A sport mellett a masszázs, a relaxáció, a jóga, a meditáció is segít.
- Senki sem lehet egyszerre méregzsák és jókedvű, ezért érdemes a figyelmet egy jó vígjátékkal, pörgős zenével elterelni, megnyugtató az akvárium halait bámulni.
A vásárlás és a bánat miatti evés nem ajánlott, mert nem oltja ki, hanem szítja a negatív gondolatokat.




ROMBOLNI CSAK JÓZANUL
Az amerikai milliomosok is felkapják néha a vizet. Furcsa „stresszoldó klub” működik a hírek szerint New Jerseyben, ahol luxuscikkeket verhetnek szét a tajtékzó gazdagok. A zártkörű klubban értékes kínai vázát vagy zongorát is ripityára törhet, egy Ferrarit is szétüthet, akinek elég vastag a pénztárcája. Meglepő módon a haragos klubtagok 40 százaléka nő, s volt, aki a párja márkás öltönyét kívánta szétkaszabolni. A módszer vitát keltett: egyesek szerint így legalább kiengedik a gőzt, mások úgy tartják, a rombolásra költött dollárokat jótékony célra is felhasználhatnák, a hangszert pedig elajándékozhatták volna. A külhoni szabályok szerint a dollármilliomosok sem tombolhatnak részegen, nem használhatnak lőfegyvert, könyveket és dokumentumokat nem semmisíthetnek meg. A csalódott szerelmesek így csak otthon vághatják miszlikbe a hálátlan kedves fényképét…

Ezek is érdekelhetnek