'Mitől lettek ilyen önzők? Hol rontottam el?' Elkeseredett anyuka levele

Kedves Ágnes!
Elkeseredésemben írok önnek. Két felnőtt gyermekem van, kétpetéjű ikerpár, 38 évesek, egy fiú és egy lány. Lényegében egyedül neveltem fel őket, mivel az apjuk évtizedekig külföldön dolgozott különböző magyar beruházásokon.
Egy évben kétszer-háromszor jött haza szabadságra. A gyerekeim mindig hiányolták az apjukat, de a sok szép külföldi cuccal megbékítette őket. Az átlagosnál jobban éltünk. Én is takarékoskodtam,  így – ahelyett, hogy építkeztünk volna – mind a két gyereknek vettünk egy-egy garzonlakást a közelünkben. Ahogy befejezték a tanulást és dolgozni kezdtek, odaköltözhettek. Ennek már 15 éve. A fiam tíz éve él tartós párkapcsolatban, a lányom négy éve talált rá a párjára. Mindketten boldogságban, kiegyensúlyozottan élnek, azóta már nagyobb lakásokban, autóval, utazásokkal és olyan munkával, amit szeretnek és amit meg is fizetnek nekik.
Egyikük sem akar sem házasságot, sem gyereket. A fiam és a barátnője szerint erre a borzalmas világra minek utódot szülni? Ki tudja, mire ébredünk egy év, tíz év múlva? A lányom bevallja, hogy félti a kényelmes-kellemes életét, igényt tart a párja teljes figyelmére. Azt is hozzáteszi, hogy a barátnőinek már mindegyiknek van egy-két-három gyereke, és borzalmasan leterheltek. Meg hát a gyerekeik is idegőrlőek, kedveli őket, de egyiket sem bírná hos?- szabban elviselni.
Ez van. Ezt hallom két fiatal kolléganőmtől is. Sőt a húgom lányai is ezt vallják. Nem tudom, mi történik a mai fiatalokkal, köztük az én rendes gyermekeimmel… Éntőlem pedig csak azt láthatták, hogy értük élek, imádom őket. Mitől lettek ilyen önzők? Hol rontottam el?
Üdvözlettel: Aliz

Kedves Aliz!
Nem ön a hibás. Hanem talán a korszellem… Aminek fontos vonása az önmegvalósítás, a saját érdek mindenek fölé helyezése. Az élet örömeit, a boldogságot nem a családban, a gyerekeikben keresik, hanem a szórakozásban, az élvezetek hajszolásában, a hobbikban.
Pedig egészen biztosan meg fogják bánni. Nem csak azért, mert öreg korukban magány vár rájuk, de azért is, mert a gyermek és majd az unoka nem csupán gond, felelősség és fáradozás, hanem mindenekelőtt a legnagyobb örömforrás. De hát a vaknak hiába magyarázzák a színeket.
Mégis azt mondom, ne erőltesse a témát. Ha valaki nagyon nem akarja, annak inkább ne is legyen gyereke. Különben pedig van még pár év, hogy esetleg meggondolják magukat. Egy sikeres üzletasszony ismerősöm 45 évesen szülte meg korábban soha nem akart gyermekét. S ma nincs nála boldogabb ember.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes