Kévehordó lányok

A Szabad Föld hetilapban, "Az olvasó oldala" rovatban jelent meg az alábbi visszaemlékezés.

Család-otthonOlvasói levél2016. 08. 25. csütörtök2016. 08. 25.
Kévehordó lányok

Régen zöldebb volt a határ nyáron, mert nem jöttek olyan forró időszakok, mint manapság. Emlékszem az 1953-as nyárra.
A falunkban már befejeződött a téeszszervezés, több szövetkezet is volt, de mindegyik harmatgyenge: munkaegységet kaptunk, de nem sok minden jutott rá. Aratás után egy kis gabonát adtak, de az sokszor még fejadagnak is kevés volt, édesapámnak vennie kellett hozzá. Ekkorra már eltűntek a sok éven át együtt dolgozó aratóbrigádok, melyek a nehéz munkával jól kerestek a magánbirtokon. A téesztagoknak kellett volna aratni, de sok volt az idős ember, nem bírták. Édesapám mondta, hogy jönnek az aratógépek és fiatalokat toboroznak a kévehordáshoz. Gabonával fizetnek, csak a tagok hozzátartozói mehetnek. Én is jelentkeztem, bár csak 15 éves voltam. Össze is gyűltünk hamar, tízen voltunk egy csoportban.
Aztán jöttek a gépek, vágták a búzát, kévébe is kötötték – hatalmas lapátos kerekek forogtak, akár egy szélmalom. Ment a gép, és sok-sok kéve lett, mi hordtuk össze. Két idősebb férfi rakta a keresztet, vigyáztak reánk. Sok kilométert megtettünk, és az első napon jól elfáradtunk. Azért toboroztak fiatalokat, mert rengeteget kellett menni. A következő nap már úgy öltöztünk – kényelmes cipő, hosszúujjú blúz stb. –, hogy jobban bírjuk a nehéz munkát.
Lassan hozzászoktunk, kaptunk pihenőket, hoztak dinnyét a közelből, jólesett. Sokat nevettünk is, mert az aratógép elég „bolondos” volt, nem vágta el a kévekötő madzagot, és füzéreket csinált. Minden kacatot, még a kisebb fákat is belekötötte a kévékbe. Így jártak a kicsi őzek is, ami már nem volt nevetséges: bontottuk, vágtuk ki a kévét, hogy megszabaduljanak.
Volt, amelyik nagyon megsérült, ezeket már nem lehetett megmenteni, a keresztrakó férfiak leölték és megnyúzták őket, finom pörköltet főztek belőlük. Jöttek az aratógép-vezetők, és együtt megettük, ki is töröltük a bográcsot. Így arattunk mi, lányok a téesz földjén. Sokat dolgoztunk, és közben teltek a nyári hetek: nőttünk, erősödtünk a jó levegőn a mezei munkától.

Kardos Józsefné, Szeghalom

Ezek is érdekelhetnek