Kosztüm illik az agárhoz

Mindig tudták az ősagárdiak, hogy közük van az agarakhoz, a falu címerében sem egy tekintélyes oroszlán, hanem két agár nyújtózik méltóságteljesen. De a mindennapokban nemigen foglalkoztak ezzel, pedig Zsigmond király idején errefelé tenyésztették a királyi agarakat. Hogy miért éppen itt, azt homály fedi.

– Kilenc évvel ezelőtt megláttam egy lovast az erdőben, mellette kutya szaladt. Megkérdeztem, nem agár ez véletlenül? Kiderült, hogy a Magyar Versenyagár Egyesület elnökségi tagjának, Sztanka Juditnak a férje volt az erdei lovas. Így kezdődött az ismeretség, aztán jött a fesztivál ötlete, végül a megvalósítás – meséli a kezdeteket Vidovszkiné Béres Ágnes, a helyi óvoda vezetője, aki az önkormányzat képviseletében az idén immár kilencedik alkalommal szervezte – a falu lakosságával és az agarasokkal együtt – a fesztivált.

Három napon át nyújtották a réteseket a helybéli asszonyok, készítették a sztrapacskát és a pörköltalapot, hogy senki ne maradjon éhen. Sokan jöttek Ausztriából, Németországból és Hollandiából, hozták tekintélyes agaraikat, hogy megmérettessék őket, vagy csak ismerkedjenek a többi kutyással.

Amíg a helyiek megnézik az ősi kutyafajták bemutatóját, előadást hallgatnak a falu történetéről, élvezik a néptáncosok és a bábosok előadását, addig a büszke gazdák nemzetközi zsűri előtt mutatják be kutyáikat. Szinte egész nap folyik a verseny.

– Itt bizonyíthatjuk, mit tudunk, mennyit fejlődött a kutyánk – kezdi kissé lihegve Ilona, aki most futott le több kört a tíz hónapos Izsákkal, hogy a zsűri szemrevételezze a tekintélyes állatot. – A kutya az agárral kezdődik és ott fejeződik be. Más kutyáim is voltak már, jócskán akad tapasztalatom. Most nyolc agárral élünk együtt, külön emeletük van a házban. Egyikük volt már európai junior győztes, világkiállításon is szerepeltünk. Agarat tartani életforma, mivel igazán arisztokratikus állat – mondja Ilona, s máris megy: készülnek Izsákkal a következő számra.

Nyolcvanhat gazdi nevezte be a kedvencét, sok hölgy kiskosztümöt, a férfiak közül többen öltönyt viselnek, kutyájukhoz méltón képviseltetik magukat.

– Már másodszor vagyunk itt, szép a környék, a fesztivál is színvonalas – szólal meg Szabó Franciska, aki spanyol férjével érkezett, Belgiumban élnek. – Öröm látni, hogy itt milyen jól bánnak a kutyákkal. Spanyolországban őrületes pénzekért versenyeztetik őket, s amelyik már nem elég ügyes, azt megkínozzák, eltörik a lábát vagy a medencéjét, majd megölik. Az állatvédők is tehetetlenek. Mi Spanyolországból adoptáltuk a kutyáinkat egy belga állatvédő egyesületen keresztül. Őket legalább megmentettük – zárja Franciska a megdöbbentő történetet, majd férjével és két agarukkal mennek, hogy megnézzék a bemutatót.

Már kétszer rendeztek futóversenyt a fesztiválon a négylábúaknak, persze nem pénzdíjasat, csak hogy kiderüljön, melyik agár a leggyorsabb. A pontos mérés érdekében a rendőrségtől kaptak kölcsön egy használaton kívüli radart, de az idén a kérésre nemet mondott a megyei rendőrfőkapitány. Nem tudni, miért.

– Mindenkinek fontos esemény lett a futóverseny, csalódtunk, hogy az idén elmarad. Sokat jelent a falu életében a fesztivál, régebben nem sokan ismerték ezt a pici nógrádi falut – mondja Agárdi András polgármester.

A vezetéknevet apai nagyapjának köszönheti, aki az I. világháború után magyarosította a nevét. – Csaknem egymillió forintba kerül a fesztiválnap, ennek egy részét az önkormányzat finanszírozza, de a támogató jegyekből is jelentős pénz gyűlik össze minden évben – köszön el a település első embere.

A fesztivál agaras bemutatóit és a kiállítás szakmai részét a Magyar Versenyagár Egyesület – Sztanka Judit vezetésével – és a Magyar Ír Farkasagár Egyesület vezényli le, egy percig nem lankad a figyelmük.

– Jó látni, mennyire pezseg ilyenkor a falu – fordul felém a 85 éves Keczkó János, aki világéletében itt élt. – Egyre több fiatal megy el innen is, mint a legtöbb faluból. Az ilyen fesztivállal megmutathatjuk, hol és miként élünk, s hogy egy kis falu is képes vonzó lenni.