Megható levél érkezett: olvasónk számon tartja július 13-át, Beni szobrának felavatását

(2014 márciusában jelent meg első beszámolónk: "Beni, a hűséges eb")

Beni Mátyásföldön, a Hunyadvár utcában lakott cukrász gazdájával, míg a gazda meg nem halt. A házat hajléktalanok szállták meg, Benit elüldözték, de a kóborrá vált kutyus minden este visszatért, egykori házával szemben ütötte fel tanyáját, onnan figyelte, hátha mégis rátalál a szeretett emberére. Múltak az évek, Beni a közelebbi-távolabbi környéken nagy népszerűséget szerzett. Napközben bebarangolta a környéket, a piros lámpáknál szépen megvárta, amíg az emberek elindulnak; olykor buszra szállt, hogy aztán estére, menetrendszerűen megérkezzen őrhelyére.

A négy lábon járó hűség nemcsak könnyeket csalt az itt élők szemébe, de meg is mozdította a kis közösséget. Hamarosan megalakult a Benibrigád, volt, aki etette, volt, ahol lakhatott, volt, aki orvosért szaladt, amikor kellett. Karácsonykor Beni saját fenyőfát kapott: szép számmal érkeztek becsomagolt, szalaggal átkötött ajándékok, amelyeknek Beni épp úgy örült, mint egy kisgyerek.

Azért, persze, kellett mindehhez némi „hivatalosság” is. A „brigád” nevében levél ment az önkormányzathoz, hatására a polgármester, Kovács Péter szabályos menlevelet állított ki Beni számára. Ha évtizede itt él közöttünk – írta –, és soha nem volt probléma vele, öregkorára már ne üldözzék. Chip került Beni nyakába, mely szerint Beni tulajdonosa immár a kerületi önkormányzat. De a brigád nem állt le: egy szobor, na, az lenne az igazi! (Lásd erről tudósításunkat, itt.) Mit gondolnak, lett Beninek szobra? Ne fogadjanak…

A szobor elkészült. Benit ábrázolja, a négy lábon járó hűség szobra ez, azé a kutyáé, aki tizenkét éven át várta, mindennap várta szeretett gazdáját. Ám, milyen az élet, a szoboravatás egyben búcsú lett: Beni négy hónappal korábban meghalt. Hogy mennyien ismerték, szerették, azt az avatáson készült fotók bizonyítják: talán nem túlzás azt mondani, hogy Beni közösséggé kovácsolta a Hunyadvár utca környékén élőket.

Miért írok erről két év után? Mert levelet küldött Kormányos Lajos úr Csongrádról, aki úgy látszik, számon tartja július 13-át, Beni szobrának felavatását, s, ahogy írja: „Úgy rendeztem tennivalóimat, hogy feltétlenül ellátogassak az emlékhelyre”.
Majd így folytatta: „Ahogy megpillantottam Beni emlékművét, öröm töltötte el a szívemet. A szobor és környéke gondozott volt, friss virágok a talapzaton. És nem voltam egyedül, mások is jöttek megemlékezni a hű kutyáról. Jóleső érzéssel és jósággal feltöltődve vonatoztam haza, ez a nap még sokáig feledhetetlen maradt.”

Köszönöm a levelét, köszönöm, hogy emlékezett, hogy emlékeztetett…