'Kérem, próbálja összeszedni magát, 69 év még nem olyan magas kor...'

Kedves Ágnes!
Amikor összekerültünk a férjemmel, ő már elvált volt, elhagyta a feleségét, és szép lassan a gyerekei is elfelejtették.
Huszonhat évig dolgoztunk azon, hogy kényelmesen élhessünk majd idős korunkban. Nagyon sok munkával és lemondással értük el, amink lett. Ennyi év után, minden előzmény nélkül egyszerre csak előkerült a férjem középső lánya, aki ámuldozott, mit hoztunk össze az apjával. Rövidesen előkerült a másik gyerek is. Természetesen azonnal szent lett a béke! Annyira, hogy az én addig szerető férjem bejelentette: most már nem engem tart a családjának, számára a volt famíliája a nagybetűs Család. Leírhatatlan fájdalom ez nekem. Persze válni sem akart, szüksége volt rá, hogy valaki gondoskodjon róla. Kilenc évig éltünk így, csak a gyerekek számítottak. Sok mindent kaptak – a hátam mögött! Ha én kértem valamit, a válasz ennyi volt: erre nincs pénz.
Most, 69 évesen – cukorbetegen, túl több műtéten – egyedül maradtam. Mivel kevés a nyugdíjam, nem tudom sem magamat, sem a házat ellátni, sem a rezsit fizetni. A húgom vett magához a hagyaték végleges rendezéséig. A gyerekek (közben előkerült a harmadik is) szabadon gazdálkodnak a ház ingóságaival. Betegen, idősen pereskedhetek azért, amiért annyi éven át a lelkemet kidolgoztam.
Üdvözlettel: Márta

Kedves Márta!
Megértem a keserűségét, még akkor is, ha vitatja a jogi helyzetet. Az öröklési jog azt mondja, hogy amennyiben együtt építették a házat, szerezték a javakat, mindennek a fele az öné. A másik fele négyfelé öröklődik: egyenlő arányban a három gyerek és a házastárs javára. Azonkívül van még a haszonélvezeti jog. Ezen belül árnyalódhatnak is a dolgok, de tegyük fel, a példa kedvéért: ha 20 millió forintnyi értékről van szó, abból öné 10 + 2,5 millió. Ha arra gondol, hogy az egész önt illeti, az nem áll meg. Jogilag semmiképpen, de még talán erkölcsileg sem. Ne haragudjon, hogy ezt írom, de a levele alapján az ön férje 26 évig nem volt jó apa. Nem tudom, fizetett-e gyerektartást, de ha igen, akkor sem nevelte, szerette őket. Talán feltámadt a lelkifurdalása, ezért próbálta bepótolni, amit elmulasztott. Más kérdés, hogy ezt önnel szemben valóban kíméletlenül tette. Netán ön is szidta neki a gyerekeit, hogy haszonlesők?
Ne őket hibáztassa, a férje követte el ön ellen a szeretetlenség bűnét. Amúgy, ha a gyerekek nem jelentek volna meg, a hagyatéki bíróság úgyis felkereste volna őket, és ugyanitt tartanának. Jó lenne, ha meg tudnának egyezni. Kérem, próbálja összeszedni magát, 69 év még nem olyan magas kor, hogy ne lehetne örömet találnia az életben.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes