Tánclépések receptre - Szeniorbetegségekre szeniortáncot!

Ne szépítsük: hatvan felett már hol itt szúr, hol ott fáj, nehéz olyan mozgásformát találni, amire ne szisszennének az ízületek, ne jajdulnának az izmok. A táncba sem lehet amolyan hűbelebalázs módjára belevágni, ezért székeken ülve melegítenek be az ország minden tájáról összesereglett résztvevők. Orosz népdal diktálja az ütemet, mind gyorsabb tempóban. Egyenes a törzs, a kezek a térden, lendülnek a karok, toppannak a lábbak, csattannak a tenyerek a zene ritmusára. Széles jókedv tölti be a termet, a gyengébb egészségi állapot itt nem számít: a szeniortáncot a legidősebbek, akár a kerekes székesek is vígan művelhetik.

A kezdeményezés Németországból indult még negyven évvel ezelőtt. Ilse Tutt táncpedagógus 80 éves nagynénje számára dolgozta ki az első koreográfiákat, aki idős kora ellenére sem szeretett volna lemondani a mozgásról. Az új táncforma gyorsan elterjedt más nyugat-európai országokban is, ma már több ezer szeniortáncklub működik Ausztriától Németországon át Norvégiáig. Magyarországon a Nyugdíjasok Országos Szövetsége karolta fel a kezdeményezést: az idén nyáron az első szeniortánc-roadshow bejárta az országot, megtáncoltatták a mozogni vágyó időseket. A kezdeményezés sikerét jelzi, hogy máris 1300 nyugdíjas csatlakozott a mozgalomhoz. A 60 év felettiek közül szinte mindenkit kínoz a derékfájás, a csontritkulás, a népbetegségnek számító porckopás. A panaszokat elsősorban a mozgásszegény életmód és az ebből fakadó túlsúly okozza. A szeniortánc azonban bárki számára jó választás: nem kellenek hozzá gyors mozdulatok, a koreográfiák az idős emberek készségeihez, fizikai állapotához igazodnak.

– Elmagyarázom a lépéseket, ezeket zene nélkül gyakoroljuk, és amikor már megy számolásra, azután zeneszóra is táncolunk – mondja Csirmaz Szilvia, aki ez idáig az első és egyetlen szeniortánc-oktató az országban.

A magas, karcsú, korát meghazudtolóan fitt és lendületes hölgy némettanár volt, s amikor pár éve nyugdíjazták, hirtelen nem tudta, mihez kezdjen. Az interneten akadt rá a szeniortáncra, Ausztriában végezte el a másfél éves oktatói képzést. Azóta táncoltatja korosztályát a külföldi és saját koreográfiái alapján.

– A szeniortánc karbantartja a testünket: jót tesz az ízületeknek és az izmoknak, egyben kiváló agytorna. Nem csak úgy lötyögünk ám a ritmusra, mindig más koreográfiát kell megtanulni. Ez fejleszti, edzi a memóriát, ami hatásos a demencia kialakulása ellen – sorolja Szilvia.

A táncosok kört alkotnak. A rock and roll ritmusára eleinte tétován mozdulnak a lábak, ám néhány taktus után a bátrabbak már riszálják a csípőt, figurázzák a lépéseket. Bárki beállhat a körbe, mert a szeniortáncot partner nélkül is lehet ropni. Főleg nők járnak a csoportokba, férfiak csak elvétve – sajnálkozik az oktató.

A mellettünk táncolók például Székesfehérvárról érkeztek, s a tizenhárom fős társaságban mindössze egy úr képviseli az erősebb nemet.

– Egyre tovább, akár 90-100 évig is élhetünk, az egész társadalom érdeke, hogy az idősek sokáig mozgékonyak, szellemileg frissek és jó kedélyűek maradjanak. Jó lenne, ha minél többen, mind több helyen táncolnának. Ehhez azonban meg kell szervezni a szeniortánc-oktatói képzést. A jövendő oktatói aztán a saját lakóhelyeiken tánccsoportokat szervezhetnek, így bokrosodhat a mozgalom országszerte. Ropja csak mindenki! – biztat Szilvia –, hiszen már bizonyos: a szeniorbetegségekre a tánc az egyik legjobb orvosság.