'Aki megcsal egy terhes nőt, az gazember. Aki el is hagyja, az patkány'

Kedves Ágnes!
Valójában nem is tanácsot kérek öntől, csak elbeszélném a családunk gondját, talán okul belőle valaki.
Egyetlen lányunk, Melinda most 36 éves, sudár, szép nő. Az egyetemen ismerkedett meg Péterrel, nagy szerelem alakult ki köztük. A diploma után a lányom kapta a jobb állást. De aztán jött a gyerek, a ma 10 éves Andris, majd két év múlva Peti. Melinda így négy évre kiesett a munkából. Öt-hat éve kezdett újra dolgozni, és szépen haladt előre a karrierje. Közben a férje önállósodott, vállalkozásba kezdett. Az üzlet eleinte veszteséges volt, a lányom tartotta el a családot. Ma már azonban, bár rengeteg munkával, jól megy a cég.
Jól éltek, a gyerekek is szépen fejlődtek. A vőm két éve elkezdte mondogatni, hogy milyen jó volna még egy kislány, így lenne teljes a család. A lányom nem akarta, mondván, így is rá hárul minden otthoni feladat, ráadásul imádja a munkáját. A férje azonban állandóan kérlelte. Melinda végül beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy Péter jobban kiveszi a részét az otthoni feladatokból. Nem volt könnyű terhesség, kétszer be kellett feküdnie néhány napra a kórházba, cukros is lett.
Aztán, amikor a hatodik hónapban járt, egyik este a férje komoly beszélgetésre hívta. Bejelentette, hogy szerelmes és nem tud a kedvese nélkül élni. Ne haragudjon Melinda, továbbra is szereti őt meg a gyerekeket, de egy élete van, nem tud lemondani erről a csodáról. Kiderült, hogy a kisebbik fiú tanítónőjéről van szó, egy fiatal, szingli lányról. Két hét múlva könnyek között elköltözött. A lányom itt maradt két és fél gyerekkel, becsapva, megcsalva.
A kicsikart harmadik gyerek azóta megszületett, gyönyörű kislány, most három hónapos – az apja még csak egyszer látta. A lányom depressziós, alig tud foglalkozni a babával. Mi, a nagyszülők átmenetileg odaköltöztünk hozzájuk, igyekszünk működtetni a családot. A vőm csodálkozik és haragszik, amiért a két nagyobb gyerek nem áll vele szóba. Mert hát ugye, neki joga van a szerelemhez…
Üdvözlettel: Károly

Kedves Károly!
Nehéz okosat mondanom. A véleményem az, hogy aki megcsal egy terhes nőt, az gazember. Aki meg még el is hagyja a terhes asszonyt, az patkány. Durva voltam, tudom, de itt ráadásul minősített esetről van szó. Melinda viszont szerencsés a szüleivel, akik ennyire mellette állnak. Ez valóban óriási családi válság, de muszáj lesz továbblépni. Valahogyan meg kellene oldaniuk, hogy a lányuk minél hamarabb visszamehessen dolgozni, ez számára gyógyító hatással lenne. Ami pedig a kicsikart, pici lányt illeti: lehet, hogy ő szerzi majd a legtöbb örömöt a családnak!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes