'Ha a mama nem tér magához, akkor örüljenek a másik nagymamának...'

Kedves Ágnes!
A nők általában az anyósukra szoktak panaszkodni, én vagyok a kivétel, aki jobban kijövök vele, mint az édesanyámmal.
A férjem édesanyja egy tündér, sokat segít nekünk, semmibe nem szól bele, nyugodt és csendes a természete. Az anyámról sajnos ezek egyikét sem mondhatom el… Ideges, türelmetlen, örök elégedetlen, semmi sem jó neki. Fiatal korában valóban sokat dolgozott értünk – ketten vagyunk testvérek a nővéremmel –, korai válása után többé nem ment férjhez. Amit mi nem kértünk, mégis sokszor a fejünkhöz vágta.
Márta, a nővérem ment először férjhez, született egy kislánya, aki ma 12 éves. Anyunak mindig is a nővérem számított a kedvencének. Tényleg ő volt a szebb, a kapósabb, de később eléggé elhanyagolta magát. Én meg az a típus vagyok, aki kislányként kis zöld béka, de aztán a boldog házasságban kivirul. Két fiam született, 9 és 7 évesek, eleven, de szófogadó gyerekek. Anyám valamiért mégsem tudja elfogadni őket.
A velem szembeni kritikus magatartást átvitte rájuk is. Ha meglátogatjuk, örökké rájuk szól, sőt kiabál, teszi a megjegyzéseket. S közben mindig a nővérem lányával hasonlítgatja össze őket, természetesen mindig az unokahúgom javára. Persze a kisfiaim ezek után nem nagyon akarnak hozzá menni. Ráadásul anyu az ajándékozásnál is ordító különbségeket tesz. Tavaly karácsonykor például a két fiamnak közösen egy olcsó társasjátékot vett, míg Lilikének ruhát, cipőt, CD-t, könyveket. Pedig a nővéremék sokkal jobban állnak…
Amúgy Márta, a nővérem maga is kínosnak érzi ezt a megkülönböztetést. Véletlenül meghallottam, amikor szóvá tette anyunak. Tudja, mit válaszolt? „Lilike az első unokám, ráadásul lány, természetes, hogy jobban szeretem, mint azt a két rossz kölyköt!”
Ezt eddig is éreztem, de így hallani nagyon fájdalmas volt. Ne vessen meg, de azóta úgy érzem, már nem szeretem az anyámat…
Üdvözlettel: Eszter

Kedves Eszter!
Megértem a keserűségét, hiszen minden anya a gyerekein keresztül a legsebezhetőbb. Az édesanyja tapintatlanul és érzéketlenül viselkedik. Míg a szülők általában egyformán szeretik a gyerekeiket, a nagyszülők néha kiszemelnek egy kedvencet, és azt minden tekintetben előnyben részesítik.
Ez a legtöbbször valóban az első unoka. Romboló és káros módszer: rossz a mellőzött unokának, haragot kelt a szülőkben – viszály és féltékenység kerekedik. Azt mondom, ne erőltesse a kisfiait ehhez a nagymamához, az ilyen kapcsolatra senkinek nincs szüksége. Ha ettől a mama magához tér, az jó, de ha nem, akkor örüljenek a másik nagymamának, akitől mindnyájan sok szeretetet kapnak.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes