Idősek a semmi peremén

IDEHAZA majdnem minden korosztályban tovább csökkent az öngyilkosságok száma. Csakhogy – egyetlen generációs kivételként – az idősek körében többen vetnek véget önkezükkel az életüknek, mint korábban. Ennek okait és megoldásait szakértőkkel kutattuk.

Család-otthonTátrai Ágnes2016. 10. 25. kedd2016. 10. 25.

Kép: Nógrádkövesdi szegények idősek idösek nyugdijasok nyugdíjasok 2014.10.10. fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter

Idősek a semmi peremén
Nógrádkövesdi szegények idősek idösek nyugdijasok nyugdíjasok 2014.10.10. fotó: Németh András Péter
Fotó: Nemeth Andras Peter

– Hatékonyan változott a depresszió kezelése, vélhetően ezért is kevesebb az öngyilkosság – kezdi dr. Németh Attila, a Nyírő Gyula Kórház – Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főigazgatója. – Jobban odafigyelnek az öngyilkossági hajlandóság szempontjából magas kockázatú betegekre. Ilyenek például a depressziósok, a szenvedélybetegek és akik már megkíséreltek öngyilkosságot. De hogy hányan veszélyeztetettek, azt nehéz felmérni.

Ugyanakkor a Központi Statisztikai Hivatal 2015-ös statisztikájából kiolvasható: bár 2011 és 2015 között összesen 25 százalékkal csökkent az öngyilkossági ráta, a 75 év feletti korosztályból mégis egyre többen jutnak el odáig, hogy saját maguk vessenek véget az életüknek.

A Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) elnöke, dr. Purebl György azt mondja: az idősek alapvetően kockázati csoportnak számítanak, mivel számos, az öngyilkosságra hajlamosító tényező jellemző rájuk – az elmagányosodástól a nyomasztó testi és pszichés betegségekig.

– Sajnos így van, s főleg azokat az időseket érinti ez, akik valamilyen krónikus betegségben – daganatos, szív- és érrendszeri, tüdőbetegségben – szenvednek. Ilyenkor társbetegségként könnyebben alakul ki a depresszió – veszi át a szót Németh Attila főigazgató. – Itthon az idősek életviteli mutatói lényegesen rosszabbak nyugat-európai társaikénál.

Márpedig egy társadalom igazi fokmérője, hogyan bánik az idősekkel, a mentális betegekkel. Mindenesetre a hazai pszichiátriai ellátás még mindig szakemberhiánnyal küzd, nincs elég szakorvos, sem képzett ápoló. Sokan elhagyták az országot, s akik maradtak, túlterheltek.

– De már legalább tudjuk, mit kell tenni – hangsúlyozza Németh Attila. – A pszichológusokat és szakorvosokat is jelentős mértékben érintette a mostani egészségügyi béremelés, ami megtartóerő lehet. De tovább kell támogatni a hiányszakmákat, hogy visszatérjenek a szakembereink.

– A versenyképes fizetés, a jobb munkakörülmények megoldást jelenthetnének – fűzi hozzá Purebl György –, az utóbbiba beleértve a szigorú munkaidő- korlátozást is, amit a nyugat- európai egészségügyben nagyon komolyan vesznek, hiszen a szabadidős feltöltődés segít ellensúlyozni az orvosi munkával járó óriási stresszt. Nyugat-Európa nem véletlenül képes szinte korlátlanul felszívni a kiáramló orvosmunkaerőt.

Az ott képzettek ugyanis gyakran az Egyesült Államokban keresnek lehetőséget, ahol egyébként történelmi csúcsra jutott a fiatalkori öngyilkosságok száma.

Purebl György úgy véli: mindent meg kell tenni azért, hogy nálunk ez a folyamat ne kezdődjön el. Hiszen a lelki egészség rendkívül fontos a társadalom általános egészsége és az ország versenyképessége miatt is.

Ezek is érdekelhetnek