Meddig hallgatják a kutya sírását? A jegyző ilyen ügyekben köteles eljárni!

„T. Kutyapostás! Kérem a segítségét egy ügyben, amely rettenetesen bántja a lelkemet. Idegen embert is sajnálok, nemhogy egy kutyát, akiről most fogok írni. Egy fajtatiszta, kb. 60 kilós kutyáról van szó, aki egy családi házban, az udvar közepén, egy rossz faházban, hatalmas lánccal kikötve él, éjjel-nappal, akár negyvenfokos meleg, akár fagyos hideg van. Ázik és fázik, sír, vonyít, tele féreggel, nincs oltva, természetesen chip sincs benne. Fürdetve sem volt soha. Hová forduljak, mit csináljak ebben az ügyben? Egy állatvédő egyesület címét kérem öntől. Egy ezres létszámú kis faluból írok, Szolnok megyéből. Meg kívánom jegyezni, hogy voltam a jegyzőnél. Azt mondta, semmit nem tud csinálni, mert a család csak saját magával törődik, analfabéták, viszont két kocsijuk is van, gazdagok. A kutya meg vonyít, vonyít, vonyít… Kérem, a Szabad Földben válaszoljon.”

A levélen ugyan ott van a falu neve is, ezt azonban az írásából láthatóan idős asszony érdekében nem közlöm.

Kedves „Szomszédasszony” (ezt a jeligét választotta a levél feladója), megnéztem Jász-Nagykun-Szolnok megye valamennyi, az ön falujához közel lévő kutyamenhelyét, kutyás egyesületét, állatotthonát, még a gyepmesteri telepeket is. Eleve kizártam azokat, ahol altatás lehetséges. Maradt öt, ezeket felsorolom (címüket, telefonszámukat megtalálhatja a megyei telefonkönyvben vagy az internet segítségével). Tehát: Szolnokon működik a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány, a Kéz a Mancsért Egyesület és a Szolnok Városi Állatotthon Alapítvány, Mezőtúron a Kóborka Túri Állatvédők Közhasznú Egyesülete és végül Karcagon a Kunkarcagi Állatvédő és Állatbarát Egyesület. Ők talán segíthetnek.

Ám alig hiszem, hogy a levelében említett jegyző ilyen egyszerűen elháríthatja panaszát, hiszen itt nemcsak egy kutya kínzóiról, hanem egy összeférhetetlen, közösségellenes családról lehet szó. A jegyző ilyen ügyekben köteles eljárni!

Ezeken túl ajánlom figyelmébe az ilyen ügyekre szakosodott civil szervezetet, az Országos Állatvédőrség Alapítványt (telefonszámuk: 36-70/ 636-6230), akik rendelkeznek tudással, tapasztalattal, jogszabályi háttérrel, nem utolsósorban erővel az ilyen elvetemült emberek megfékezésére, a kínzott állatok kimentésére.

Bár levele szomorú tartalmának nem, de annak, hogy írt, örülök. Hiszen a kutyakínzások jó része pontosan így zajlik, hogy aztán az eleinte felháborodott szomszédok szép lassan hozzászokjanak a látványhoz, a síráshoz és a vonyításhoz, vállukat vonják, ha a jegyző szerint sem tehet semmit… Pedig tehet! Sok mindent lehet tenni – lám, ön sem hagyta annyiban a dolgot –, csak egyet nem: beletörődni abba, hogy a szemünk láttára pusztítanak el egy élőlényt.