Nem várnak tapsra - Ott szeretnének szárnyalni és alkotni, ahol méltányolják és támogatják a tudásukat

Csak egy taps és máris világít az olvasólámpa izzója. Ugyanez a mozdulat és lekapcsol. Nem a legmodernebb technikával foglalkozó multinacionális cég legújabb termékéről van szó, hanem egy harmadéves gimnazista projektjéről. Minh Nguyen Nhat a nyár végén iratkozott be egy online kurzusra, hogy legyen valami fogalma az áramkörökről és megvalósíthassa tervét. A tapskapcsoló univerzális eszköz: a hang érzékelésére megnyitható a vízcsap, elhúzható a függöny és számos egyéb mozdulatot elvégez helyettünk.

A lényeg, hogy egy helyiségben csak egyetlen dologra használjuk, s ne tapsikoljunk összevissza. Minh az Engame Akadémia diákjaként készítette el a projektjét, ahogyan a társai is. Pár hónap állt rendelkezésükre, hogy felvázoljanak egy problémát vagy feladatot, kidolgozzák a megoldáshoz vezető utat, majd megvalósítsák a tervüket. Mindezt önállóan, 15–18 évesen.

Egy másik projektben három középiskolás dugta össze a fejét. Nyári táborokat szerveztek általános iskolásoknak azzal a céllal, hogy segítsék őket eligazodni a továbbtanulás útvesztőiben.

A kezdeményezés nemcsak a diákok, hanem a szülők részéről is pozitív visszhangra talált.

A szintén harmadéves Gál Laura az infokommunikációs eszközök hatásáról végzett kutatást. Egy 200 ezer fős Facebook-csoportot kérdezett meg a számítógépekkel, az okostelefonokkal és egyéb kütyük veszélyeivel kapcsolatban. A kutatása annyira jól sikerült, hogy a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) is bemutatta és különdíjat nyert.

– Ha valami komolyan érdekli az embert, akkor tennie kell érte. Megkeresni a megfelelő utakat, kapcsolatokat. Mindig érdekelt a gyógyszerkémia, teljesen ismeretlenül írtam egy levelet az MTA TTK Gyógyszerkémiai Kutatócsoportja munkatársának, hogy szívesen dolgoznék náluk a nyáron. Megkaptam a lehetőséget, és fantasztikus tapasztalatokat szereztem – meséli a nem mindennapi történetet Stenczel Tamás.

A szintén gimnazista Fülöp Benedek teljesen más vizekre evezett, egy londoni biztosítócég irodájában dolgozott pénzügyi adatelemző gyakornokként.  – Az Engame Akadémián rengeteg segítséget kaptunk, főleg arra biztattak, hogy nyitottan és bátran tegyük meg a lépéseket álmaink eléréséhez – mondja a diák.

Az akadémián csak hétvégenként van „oktatás” angolul, és olyan készségekkel vértezik fel a fiatalokat, amelyekre a mai világban elengedhetetlenül szükség van, s amit az iskolai keretek között nem feltétlenül kapnak meg: együttműködés, vita- és problémamegoldó készség, kreativitás.

Az egyik diáklány a rasszizmusról és a kiközösítésről készített filmet, másikuk pedig olyan szoftvert fejlesztett ki, amellyel oldatok kémhatásának változását szemléltethetik.

Ezzel az is megállapítható, hogy a gyógyszerek eltérő környezetben milyen mértékben fejtik ki a hatásukat.

Mondani sem kell, hogy a közönség értetlenül szemlélte a hosszan kígyózó kémiai képleteket, amivel a projekt tizenéves atyja mindezt alátámasztotta.