'Vajon megbánta-e, hogy eldobott?' - Hosszú levél érkezett egy fájó emlékről

Kedves Ágnes!
Nem tanácsot kérek öntől, de jólesik elmondanom az esetemet, ami talán csak egy szerelem története…
Vidékről kerültem egy közeli városba dolgozni, gyárba, mivel csak ott volt munkalehetőség a '70-es, '80-as években. Egy barátnőmmel vettünk ki albérletet. Néha a lányokkal elmentünk szórakozni, ahol az üdítő mellett egész este elüldögéltünk, táncoltunk a minket felkérő fiúkkal, aztán szépen hazamentünk.
Egyszer éppen a szülinapomat ünnepeltük, a fiatal pincér meghallotta, és megkérdezte, nem volna-e kedvünk egy jobb helyen tovább szórakozni.
Itt kezdődött a mi történetünk – hatalmas szerelem lett belőle. Főleg az én részemről, ma már ezt világosan látom. Teljesen elvarázsolódtam, korábban el sem tudtam képzelni, hogy ilyesmi megtörténhet velem… Semmit sem terveztünk, ebből is sejthettem volna, hogy nem fog örökké tartani, de akkor ez nem érdekelt. Három gyönyörű év után egyszer csak bejelentette, hogy megnősül. Nagyon jómódú család lányát veszi el, a szülők már meg is egyeztek. Ne is haragudjak, de náluk, az összetartó sváb családban nem mondhat ellent a szüleinek. Azért még fenntarthatjuk a kapcsolatunkat. Ezt persze elutasítottam. Majd’ megszakadt a szívem, teljesen összetörtem.
Nagyon gyorsan férjhez mentem ahhoz a fiúhoz, aki már régóta érdeklődött utánam, meg akartam mutatni, hogy én is kellek valakinek! Ennek ellenére nem volt rossz a házasságunk, a férjem nagyon szeretett. Sajnos meghalt már, de megvagyok, sok örömöt találok az unokáimban.
A régi szerelmemnek nem sikerült a házassága. Két gyereke született. Negyvenévesen a harmadik öngyilkossági kísérlete végül is sikerült…
Nem értem, hogyan tehette ezt, talán az örökös döntésképtelensége miatt adta fel? Pedig szerette az életet, őt is sokan szerették, kedves, vidám, jólelkű fiú volt… Fáj, hogy soha nem tudtuk kibeszélni a múltat, vajon megbánta-e, hogy eldobott? Hosszú lett ez a levél, de olyan jólesett elmondani a fájó emléket.
Köszönöm, hogy meghallgatott.
Üdvözlettel: Erzsi

Kedves Erzsi!
Nem sok hozzáfűzni valóm van a történetéhez, csak annyi, nem biztos, hogy rosszul járt, amiért sok évvel ezelőtt megszakadt ez a kapcsolat. A vágyott nyugalmat és szeretetet, amit a derék férjétől megkapott, nem hinném, hogy az a régi fiú a gyenge jellemével, labilis idegrendszerével meg tudta volna adni önnek. Tudom, néha jó elmerengeni a múlton, mi lett volna, ha… De nem nagyon érdemes. Inkább örülni kell annak, ami most jó: a szép családnak, az unokáknak. Ehhez kívánok kedvet és egészséget!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes