Kötelező hit- és erkölcstan oktatás: a lelkész írásban jelentette ki, hogy ebben nem kíván részt venni

A szülők szabadon dönthetnek, hogy gyermekük melyik tárgyat vegye fel a tanrendjébe, de választani kötelező. Korábban is volt hitoktatás az iskolákban: délutánonként, fakultatív módon lehetett részt venni a felekezetek óráin. Abban az időszakban (a felmérést 2003-ban végezték) még virágzott a hittanoktatás a plébániákon, ám napjainkra jócskán megcsappant az érdeklődés – derült ki az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye felméréséből. Változó az elmaradó diákok aránya az ország különböző pontjain, de számos helyen azért nem beszélhetünk lemorzsolódásról, mert nem is volt egyházi hitoktatás.

– A hittan tanrendbe iktatásával az egyházak fontos társadalmi szolgálatot láthatnak el a gyerekek mentális nevelésében és az alapvető emberi értékek megerősítésében. Az iskolai hitoktatást kiegészítheti a plébániai hitoktatás, vagy a fiataloknak a plébániai életbe való bekapcsolása. A hit olyan erkölcsi tartást és értékrendet ad, ami fontos ahhoz, hogy egy gyerekből értékes felnőtt legyen – állítja Kató Csaba, a Budapesti Hitoktatási Felügyelőség szakmai főmunkatársa.

Akkor vajon miért döntenek úgy egyes szülők, hogy elegendő az iskolai hitoktatás a gyerekeik számára?

– A mai kisdiákok túlterheltek, millió különórára járnak, ezek után a szülő már nem küldi őket még hittanra is. Érthetőbben és vonzóbban kell kommunikálnunk az erőforrásokról, melyeket felkínálhatunk a családoknak a plébániai életben. Ezért készítettük el a Budapesti Hitoktatási Felügyelőség négyéves stratégiai tervét – válaszolja a főmunkatárs.

– Egyik korosztálynál sem tapasztalok lemorzsolódást a gyülekezetemben. A hívek ugyanúgy eljárnak akár több kilométerről is, mint korábban – nyilatkozta Donáth László evangélikus lelkész. – Amikor az állami iskolákban bevezették a kötelező hit- és erkölcstan oktatását, írásban jelentettem ki, hogy ebben nem kívánok részt venni. E lépést az ideológiai nevelés újjáéledésének tartom. A hit a legbensőbb dolog, amit nem lehet két tanóra közé beiktatni. A tárgyi tudást markánsan el kell választani a belső meggyőződéstől. Aki hittant szeretne tanulni, az megteszi, s önként megy el az általa kiválasztott egyházhoz. Azt is sajnálatosnak tartom, hogy a hit bevitele az iskola falai közé egyfajta versenyhelyzetet és megosztást eredményezett a felekezetek között.

A szülőknek általában nem okoz fejtörést, hogy a tantárgyak közül melyiket válasszák. Ha van vallási elköteleződésük, akkor egyértelmű a döntés, ha pedig nincs, akkor sem sokat hezitálnak. Andrea azért járatja hittanra a 8 éves fiát, hogy megismerhesse a Bibliát, ami szerinte hozzátartozik az általános műveltséghez.

– Nem vagyunk vallásosak, nem járunk templomba. Hiszem azonban, hogy a szülőnek kell olyan értékrendet és erkölcsi tartást adnia a gyerekének, amely komoly muníció az egész életére. Ebbe beletartoznak a családi beszélgetések, a közös programok és élmények. Ezt a feladatot nem lehet másra testálni. Azért választottuk a református hittant, mert a hitoktatók a saját életükben is megtapasztalják, mi a család, hogyan működik a gyerek. Voksolhattunk volna éppen az evangélikus hittan mellett is, de a fiam barátja reformátusra jár.

Anitáékat más motiválta a döntésükben. Bár nem járnak templomba, de volt elsőáldozó, és szerinte a hit hatalmas támaszt jelent az életben.

Tizenegy éves lánya katolikus hittanra járt óvodás kora óta, most egy nyolcosztályos katolikus gimnázium tanulója. – Értékes közösségbe került, ahol a hit mellett tartalmat és célt visznek az életébe. A gyerekek jobban odafigyelnek és érzékenyebbek egymásra, mint azok a kortársaik, akik csak úgy elvannak a világban.