'Közeleg a karácsony, és nekem összeszorul a gyomrom, ha csak rágondolok'

Kedves Ágnes!
Közeleg a karácsony, és nekem összeszorul a gyomrom, ha csak rágondolok.
Legfőbb örömünket két gyermekünk, a 11 éves lányunk és a 9 éves kisfiunk jelenti. Minden adott tehát a boldog ünnephez. Csakhogy a szüleink évről évre megkeserítik…
Mindkét részről egykék vagyunk. Eléggé különböző a családi hátterünk, de mindketten szeretetben nőttünk fel. Mint ahogyan az unokákat is imádja mindkét nagyszülőpár. Ezzel nincs is baj, ám azzal annál inkább, hogy féltékenyek egymásra! Főleg az anyáink, és sajnos leginkább az én anyám. Ő az, aki mindig faggat, mikor mentünk az anyósékhoz, meddig voltunk ott, mit csináltunk. Apukám pedig tréfásnak szánt, de inkább gúnyos megjegyzéseket tesz a nászasszonyára a háta mögött. Az anyósomék viszont levegőnek veszik, soha meg sem említik a szüleimet, mintha nem is léteznének. Jó, nem bírják egymást, van ilyen.
Évente kétszer találkoznak: egyszer nyáron, a férjem névnapján, egyszer meg karácsonykor. Nyáron még csak elmegy valahogy a dolog, mert nagyobb társaság gyűlik össze, kikerülhetik egymást. De sajnos mindkét szülőpár ragaszkodik hozzá, hogy a szentestét velünk töltsék el. A szeretet ünnepe így nálunk egyáltalán nem a szeretetről szól, hanem a rivalizálásról: hogy ki vesz nagyobb és drágább ajándékot az unokáknak.
S a vacsora még kínosabb. Igaz, hogy a menü előállítása nyolc emberre nem egyedül rám hárul, de még talán az is jobb lenne. Az anyám és az anyósom is jól főz, szuper kajákat hoznak, de általában csak a saját főztjükből esznek, mintha a másikéhoz nem lenne bizodalmuk.
Közben megy az erőltetett társalgás.
Aztán, ahogyan isznak némi bort, anyámék egyre hangosabbak, az anyósomék egyre inkább karót nyeltebbek. Mi meg számoljuk a perceket, mikor ér véget az este. És hallani sem akarnak arról, hogy másképpen legyen…
Üdvözlettel: Laura


Kedves Laura!
Hát bizony, a kedves szülők nem tudnak viselkedni.
Mivel nem ír olyan súlyos vétekről, ami ezt az ellenszenvet indokolhatná, csak arról lehet szó, hogy nem tudják feloldani a különbözőségükből adódó idegenkedést. Ha pedig ők nem képesek uralkodni magukon, akkor önöknek kell elvágni a kellemetlen „ünnepléseket”.
A szentestét ezentúl négyesben, a legszűkebb családi körben tartsák meg, aztán egyik nap menjenek az egyik szülőkhöz, másik nap a másikakhoz, évente cserélve a napot. Ha meg tiltakoznának, nyugodtan mondják meg nekik, hogy nem akarnak több kínos karácsonyestét. Nem kell erőltetni azt, ami láthatóan nem megy. A gyerekeiknek meg joga van a szép, felhőtlen karácsonyozáshoz.
A szülők pedig talán megsértődnek, de előbb-utóbb megbékélnek.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes