Dulai Sándor: Lerakják - a titkos hulladéklerakó egyre inkább 'kivirul'

Láttam már szinte mindent külön-külön, mikor Lindával átmentünk az erdei úton, de ez most így együtt hátborzongató.

Tégla, cserép, csempe, mindenféle építési törmelék, palackok, törött üveg, sörösdobozok tömege, műanyag flakonok, kannák széles választéka, fóliák, szatyrok, sérült rekeszek, hungarocell szigetelő, szivacspárna, autógumik, szekrény, fiók, szék, fotel, kanapé, kerti bútorok, fürdőkád, gáztűzhely ajtaja, drótok, rugók, nyúlketrec vaspálcákkal, vödrök, bádoglavór, plüssmaci, karosszériadarabok, festék, gázolaj, kocsikárpit, kormánykerék, akkumulátor, tévé, kibelezett fűnyíró – és folytathatnám a sort. Kik, honnan, mikor, mivel hozták ide mindezeket – rejtély. Vezet út ide mindkét szomszéd település, Szada és Gödöllő felől, de a műútról is, amely Budapest külső gyűrűjének része, bárki bejöhet. Én, aki a közelben lakom, mégsem láttam soha senkit errefelé ilyen rakománnyal, s ezt mondják mások is. Bizonyosan éjszaka jönnek a furcsa fuvarok.

Ez a hely amúgy a Gödöllői-dombság egyik legszebb része – volna.

Szada új házai innen száz méterre épülnek, és terjeszkedik Gödöllő is túlfelől. A város, melynek egyetemén Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar működik – igaz, nemrég „bezárták” a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetet –, környezetgazdálkodási agrármérnököket, természetvédelmi mérnököket képeznek. A rendőrség mellett működik a polgárőrség, évek óta létezik a szelektív hulladékgyűjtés, tavasszal és ősszel kivonulnak szemetet szedni az általános iskolások – van mindenütt környezeti nevelés. De szembejönnek azok, akik csak magukkal törődnek, és nem érik fel ésszel, hogy amit tesznek, az enyhén szólva „szemétség”.

Régi öregektől hallottam Szadán, hogy a faluban egykor milyen rend- és vendégszeretet uralkodott. Ehhez az is hozzátartozott, hogy a szőlőhegyen a pincékben, a présházakban mindig akadt egy kis harapnivaló, bor az asztalon. És nyitva állt az ajtó akkor is, ha nem volt ott a gazda, hogy ha éhes, szomjas vándor járna arra, jóllakhasson, megpihenhessen kicsit. Így volt ez a környéken mindenütt.

Megváltozott a világ, ma más a módi, más a „meglepetés”. A kenyér, a szalonna, a kolbász, a bor meg a présház is csak álom – helyettük ott a szemét.