Mit lehet tenni egy ilyen anyóssal?

Kedves Ágnes!
Gondolom, elege lehet már a sok panaszból az anyósokra, de kérem, most olvassa el az enyémet is. 43 éves, elvált asszony vagyok.
Felneveltem egyedül a lányomat, ő már önálló, jelenleg külföldön dolgozik. Amióta kirepült, elég magányosnak éreztem magam, így volt néhány ismerkedési próbálkozásom, azokból lett is két kapcsolatom, de nem nagyon sikerültek – mindkettővel barátságban váltunk el. Éppen kezdtem feladni, hogy találkozhatok egy hozzám való férfival, amikor tavaly megismerkedtem Bandival.
Már korábban is láttam őt néha a könyvtárban. Magas, jóképű férfi, bár az arca egyik felét kicsit eltorzítja egy idegbénulás, ami korábbi agyvérzés maradványa, mint ahogyan az is, hogy a bal lábát húzza és a bal kezét csak korlátozottan tudja használni. A beszéde is kicsit kásás, de ha megszokja az ember, jól érthető. Valahogyan beszélgetni kezdtünk, azonnal szimpatikusak lettünk egymásnak.
És elkezdődött egy szép barátság, ami szerelembe fejlődött.
Öt évvel vagyok idősebb nála, de állítólag ez nem látszik, mivel vékony, lányos alkat vagyok. Bandi nyáron megkérte a kezemet, boldogan igent mondtam.
Tavaszra tervezzük az esküvőt. De az édesanyja nagyon ellenzi! Azt mondja, biztosan csak a fia vagyonára pályázom, ugyan, mi mást akarhatnék egy beteg embertől?! Való igaz, a leendő férjem jobb módú, mint én: egyrészt örökség, másrészt jól megfizetett szellemi munkája révén. Nekem meg csak egy kis panellakásom van Kőbányán. De ha ez Bandit nem zavarja, akkor az anyját miért? Miért nem örül, hogy a fia talált egy társat? Hozzáteszem, évek óta magányosan élt, tehát nem tolongtak a jómódú jelentkezők. Megkérte az anyját, hagyja abba a harcot, ő engem szeret, elvesz és kész. Az anyja kicsit visszavett, de továbbra is elutasítóan viselkedik velem. Hogyan kezeljem őt, s egyáltalán: mit várhatok egy ilyen rosszul induló anyós-meny kapcsolattól?
Üdvözlettel: Magda


Kedves Magda!
Valóban, vannak olyan anyák, akik úgy vélik, hogy az ő gyermekükhöz senki nem méltó. Még akkor is, ha az a mesebeli királylány/királyfi csak nem akar eljönni. Ön kicsit idősebb, mint a jövendőbelije, szegényebb is nála, hát lehet mire hivatkozni. Az is megeshet, hogy az anya hirtelen feleslegesnek érzi magát, hiszen eddig ő volt fia fő segítője. Mindenesetre az a lényeg, hogy a vőlegénye szilárdan kiállt ön mellett. Továbbra is hagyja rá a védharcot. Ha pedig az anya látja majd, hogy jól működik a házasság, valószínűleg belenyugszik, amúgy meg neki is könnyebb lesz az élete. Kialakul majd. Sok boldogságot kívánok!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes