'Ilyen szomorú karácsonyunk még soha nem volt'

A Szabad Föld hetilap Kinek mondjam el rovatában megjelent üzenetváltás.

Család-otthonUjlaki Ágnes2017. 01. 12. csütörtök2017. 01. 12.
'Ilyen szomorú karácsonyunk még soha nem volt'

Kedves Ágnes!
Ilyen szomorú karácsonyunk még soha nem volt. A lányunk nem hívott meg minket az ünnep egyetlen napjára se, nem találkoztunk az unokánkkal sem. Pedig semmit nem vétettünk ellenük, nem hiszem, hogy sok nálunk jobb szülő lenne még a világon. Ne vegye ezt dicsekvésnek, de tény, hogy mindent megtettünk az egyetlen gyermekünkért. Ildikó szép, kertes családi házban nőtt fel, neves középiskolába járattuk, nyelvet és zenét tanult különórákon, minden vágyát finanszíroztuk.
Elkezdett egy fizetős főiskolát, az sem okozott nekünk gondot, de aztán két év után abbahagyta. Ismeretség révén jó állást szereztünk neki. Amikor férjhez ment, kétszobás panellakást kapott. Az első autójukba beszálltunk, s az unokánknak is szép ajándékokat vettünk mindig. Szeretetteljes, jó viszony volt köztünk, nemcsak a lányunkkal és a kisfiával, hanem a vejünkkel is.
Aztán a lányom élete teljesen félresiklott. Így, névtelenül merem csak leírni, hogy mit művelt. Megcsalta a rendes, jó férjét, ráadásul kivel? Egy link, megbízhatatlan fickóval, aki 14 évvel fiatalabb nála! A férjét kirakta a lakásból, majd el is vált tőle, a fiú meg beköltözött. Ildi most 40 éves, a fiú 26. És már négy éve tart ez a „szerelem”. A fiú nagyon kedves, mindenkit levesz a lábáról a behízelgő modorával – kivéve minket. Mi jól látjuk, hogy az ujja köré csavarta a lányunkat és kihasználja. Hol dolgozik, hol nem, a rezsibe alig száll be.
Az unokánk sem szereti, egyre többet van az apjánál. A volt vőnk tavaly újra megnősült, nagyon rendes asszony a felesége, aki szívesen látja a kisfiút. Már azt gondoljuk, hogy jobb ott neki, mint az anyjánál…
A lányunk teljesen bele van pistulva a fiatalemberbe, semmivel sem törődik, szerintünk a vesztébe rohan. Sokáig próbáltunk harcolni a kapcsolat ellen, végül kétségbeesésünkben válaszút elé állítottuk: vagy a szülei, vagy a fiú. S ő választott…
Üdvözlettel: Klára

Kedves Klára!
Megértem elkeseredésüket, hiszen minden szülőnek nehéz átélni, ha a gyermeke rosszul választ párt. Márpedig úgy tűnik, hogy Ildikó, aki mindent megkapott anélkül, hogy tennie kellett volna érte valamit – most valóban rossz úton jár. Csak hát, ugye, szerelmes. Már többször megírtam: soha ne állítsuk gyermekünket válaszút elé ilyen helyzetben, mivel még egyszer sem láttam olyat, hogy a szerelemtől se látó, se halló ember ilyen esetben a szülőt választotta volna! (Legfeljebb XIX. századi regényekben…) Azt gondolom, a szülőnek akkor is a gyermeke mellett kell állnia, ha nem tetszik a párja. Különösen abban az esetben, ha még bajba is kerülhet a rossz választása miatt. Fogadják el ezt a helyzetet, és kezdeményezzék önök a békülést.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes