Kutyulós boldogság

Érkezik az első bölcsnek tartott Paulo Coelho-idézet:
„Az Univerzum vállalja, hogy kijavítja helyettünk a hibákat.” No, gondoljuk, akkor pihenhetünk, hiszen magától is megoldódik a világban a felfordulás. Bámuljuk az üzenőfalat, a kávé már langyos. „Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér” – mire kibogozzuk, hogy ezzel mire célzott Coelho mester, jéghideg lesz a kávénk. „Minden kín és szenvedés közül a magány a legrosszabb” – jön egy rózsával cifrázott kép, erre aztán felpattanunk, mint akit bolha csípett.

Rákattantunk az internetes életbölcsességekre, ami árthat – pedzegetik már a lélekgyógyászok is. Hiszen ki ne szeretne lazán beevezni a boldogság kék lagúnájába?

Eddig a hollywoodi filmek ígérték, hogy a csókolózó párt mutató idilli képkockák után jön a sírig tartó hepiend. Ma a közösségi oldal erősít rá az illúziókra. Sokan érzik úgy – például ismerőseik tengerparti nyaralásának vagy sítúrájának képeit szemlélve –, hogy ők csődtömegek, született lúzerek, míg mások az élet császárai. Ezzel azonban csak önmagunkat kínozzuk – figyelmeztet nemrégiben megjelent könyvében a pszichológus szerzőpáros, Szondy Máté és  Szabó-Bartha Anett, akik kötetüknektaláló címet adtak: Démonaink.

Azt tanácsolják, inkább a valóságban és tudatos jelenlétben keressük az élet örömeit, s ne dőljünk be a „vetített” látszatnak.

Persze bölcs tanításokra is lelhetünk a neten – mint tűre a szalmakazalban. De a legtöbb „okosság” olyan, mint a kutyulós instant kávé: rohanva felhajtjuk, s máris elfelejthetjük…