Szorongató vizsgadrukk

Tavaly sok gyerek számára okozott kellemetlen meglepetést a felvételi vizsga, a központi írásbelin a nehéz feladatsorra panaszkodtak.

Voltak, akik a rendelkezésre álló időt találták kevésnek, mások meg hiába tudták az anyagot, az izgalom szinte megbénította őket.

Az eminens diákok történeteiből is kiderül: habár tudásban felkészültek a nagy megmérettetésre, a vele járó stresszhelyzet kezeléséhez kevés segítséget kaptak.

– Gyakran szembesülünk vele, hogy a jó képességű gyerek, aki az iskolában remekül teljesített, borzalmas felvételit ír. Nos, az ilyen vizsga valójában sohasem pusztán a kognitív tudást méri, hanem azt is, hogy ki mennyire képes leküzdeni a stresszt. Akinek ez nem megy, annak a szorongás, a frusztráció visszafogja a teljesítményét – magyarázza dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő.

A felvételinek nagy a tétje, hiszen a diák jövője múlhat rajta. Ezt a fajta stresszt felnőttként is nagyon nehéz megélni – gondoljunk csak például az állásinterjúra. Nyilvánvaló, mindez mennyire megviselheti a gyerekeket.

– Sajnos az iskolák zömében azt gondolják, egyetlenegy feladatuk van: a tudásbeli felkészítés. De például Amerikában, Angliában vagy a skandináv országokban megtanítják őket, hogy a tudásukat vizsgaszituációban is képesek legyenek bizonyítani. Ezt a fajta stresszkezelést később is bármikor kamatoztathatja majd a gyerek. Kérdés, a hazai felvételiken valójában arra kíváncsi-e a vizsgáztató, hogy mit tud a gyerek, vagy esetleg trükkös kérdésekkel azt méri fel, mi nem megy neki. Ez a gyakorlat gyerekjogi szempontból is kétségbe vonható eljárás – véli a szakértő.

A felvételi vizsgákon 12-14 éves kiskamaszok állnak életük első fontos megmérettetése előtt. Gyermeklélektani szempontból ez az egyik legkiszolgáltatottabb időszak: a testi változások, a hirtelen növekedés miatt tombolnak bennük a hormonok, az életkorra jellemző lustaságból fakadóan rengeteget alszanak. A tizenévesek ilyenkor a legkevésbé sem a szülők vagy általában a felnőttek útmutatásaira és elvárásaira fókuszálnak, inkább keresik a helyüket a világban. Olykor képesek akár önsorsrontó magatartást tanúsítani.

Tehát ha tanulnának, akkor tudnának és teljesítenének, mégsem teszik. Ám ettől sem kell kétségbe esni. A sikeres felnőttek múltjából láthatjuk, hogy az igazán kreatívan gondolkodók közül sokan éltek meg kudarcokat, netán éppen felvételi buktákat az iskolában.

– A gyerekünket sosem szabad arra treníroznunk, hogy megfeleljen az elvárásainknak. Igyekezzünk inkább felismerni azokat a képességeit és készségeit, melyek az életben sikeressé tehetik – tanácsolja Gyurkó Szilvia. – Ne sulykoljuk a felvételi mindent eldöntő jelentőségét. A gyerek önmagától is érzi a stresszt, még ha látszólag úgy is tűnne, hogy lepergeti magáról. Többet segítünk neki, ha számba vesszük, milyen egyéb lehetőségek vannak, ha nem sikerülne a vizsga. Érdemes közösen kitűzni a célt – bejutni a kiszemelt iskolába –, s netán szerződést kötni a megvalósításra: ha a hét négy napján keményen tanul, cserébe az ötödik délután az övé, eldöntheti, mit csinál. Ha a kezdetektől fogva tisztázzuk, hogy a felkészülés az ő felelőssége is, és minden másra – például, hogy a vizsgáztatók milyen kérdéssort állítanak össze – nincs befolyásunk, akkor sokkal könnyebben feldolgozza az esetleges kudarcot. Ám a siker is nagyobbat szól, mert keményen megdolgozott érte.