Tóték trónusán - Turistacsalogató lett a híres árnyékszék

A többiek álmodni se mertek róla.” Így indul a Tóték című Örkény István-mű nyitófejezete. Halhatatlan és égetően aktuális az 50 éve megjelent írás, amely alapján forgatták az Eger melletti Szarvaskőn az Isten hozta, őrnagy úr! című filmet.

Téved, aki azt hinné, hogy az örökbecsű budi a múlté. Az árnyékszéket, ahol hajdan Latinovits és Sinkovits sörözött, máig ereklyeként őrzik. Minap figyeltünk fel egy fényképre, amelyen az irodalom- és filmtörténeti jelentőségű fatákolmány mellett álldogál a falu polgármestere és a térség országgyűlési képviselője, szemléltetve, hogy a falu még rejtett értékekkel bír. Az ilyesmire mondhatta a filmbeli Tót úr a maga szokott szerénységével: „ha sokat nem is tudunk nyújtani a vendégeinknek, azért igyekszünk”.

– Magam is most ébredtem rá, milyen élénken élnek az emberek emlékezetében a film ominózus jelenetei. Sok helybeli még statisztált a filmben. S akadtak például olyanok a kirándulók közt, akik a születésnapjukra vagy a házassági évfordulójukra kapták a gyerekeiktől az utat, hogy megnézhessék az Isten hozta, őrnagy úr! itteni helyszíneit – tudom meg Szarvaskő polgármesterétől, Szabóné Balla Mariannától.

Pont a hivatal mögött van például az a hely a csurgónál, azaz a kis pataknál, ahol a postás eldugta a rossz hírrel érkező leveleket. „Te emlékszel, milyen huncut ember volt az a Latinovits? Komor volt, de a szeme nevetett” – így emlékeznek a legendás színészre ma az idős asszonyok, akik szemrevaló menyecskék lehettek az 1967-ben kezdődött forgatás idején.

Minden település büszke a kincseire: a szarvaskőiek eddig a jóféle hecsedliről voltak híresek, de most az örökbecsű budijelenetre utaló maketteket is kihelyeztek az út szélére, vendégcsalogató gyanánt.

A Tóték jóvoltából Örkény István elnyerte a Fekete Humor Nagydíját, de a sztorinak a fele se tréfa. A polgármestertől ugyanis megtudom, hogy a szennyvízkérdés máig megoldatlan, nincs csatornázás a kicsi hegyi faluban. Így a praktikus fabudikat nem csupán „műemléki” jelentőségük miatt becsülik, de ha a szükség úgy hozza, bizony be is zárkóznak oda, ahol hajdan a derék őrnagy és Tót úr trónolt – puszta kedvtelésből. Szerveztek már a faluban olyan játékot, ahol a jól elrejtőző – talán a pap reverendája alatt szundikáló – Tót urat kellett megkeresni.

Most ráerősítenének erre, és tervezik, hogy a jövőben akár dobozolásban is versenghetnének a turisták. Csak négybe ne vágják egymást...