'Az önök helyében sürgősen elköltöznék'

Kedves Ágnes!
Sok a panasz az anyósokra, én viszont csak hálával és szeretettel gondolok az enyémre. Mindig a saját lányaként bánt velem, de különben is nagyon jó ember volt. Sajnos két évvel ezelőtt meghalt szegény. Az apósom 72 évesen egyedül maradt.
Jómagam 25 éves vagyok. A férjemmel középiskolai osztálytársak voltunk, az érettségi előtt kezdtünk járni, s azóta együtt vagyunk. Három évvel ezelőtt összeházasodtunk. Balázs egyedüli és kései gyerek, otthon mindent megkapott – ellentétben velem: bár én is szeretetben nőttem fel, de anyagilag nagyon korán magamra voltam utalva. A férjem szülei akkor már nyugdíjasok voltak, pénzzel nemigen tudtak segíteni minket, de felajánlották, hogy költözzünk hozzájuk, hiszen nagy a ház, miénk lehet az emelet. Szívesen mentünk, mert mint mondtam, nagyon jól kijöttem az anyósommal és – akkor még – az apósommal is. Ott laktunk, nem is volt semmi gond. Amikor az anyósom beteg lett, szívesen ápoltam, s aztán nagyon megsirattam.
A halála előtt megígértette velünk, hogy nem fogjuk magára hagyni a papát. Így is lett. Egy évig semmi probléma nem volt.
Aztán az apósom megváltozott.
Tudtuk, hogy sokat beszélget a szomszédasszonnyal, aki szintén özvegy, 50 éves, csinos nő. Úgy gondoljuk, viszonyuk is lett. Ezt meg is értenénk, de az a baj, hogy a nő teljesen ellenünk fordította. Főleg ellenem. Állandóan azt duruzsolja a fülébe, hogy beleültem a készbe, nem vagyok elég házias, nem főzök valami jól. De a legdurvább, hogy azt állítja: van egy ismerőse a munkahelyemen, aki szerint én vagyok a cég legnagyobb lotyója. És a megkergült apósom, aki iskoláskorom óta ismer, ezeknek hitelt ad. A férjem mindig mellém áll, úgyhogy most már napi szintű a veszekedés. Pedig éppen babát várok… Ígéretünk ellenére elköltöznénk, de félünk, hogy ez a nő teljesen behálózza az apósomat, és végleg elszakítja tőlünk, ennek minden következményével…
Üdvözlettel: Nikolett


Kedves Nikolett!
Sajnos nem mondhatom, hogy alaptalan a félelme. A szomszéd özvegyasszony célja egyértelmű: meg akarja szerezni magának a papát. Az viszont nagyon visszataszító, hogy ezt a gyerekek kitúrásával próbálja elérni.
Apósa a kései kapcsolat újdonságától elvarázsolva nem fogja fel, mire megy ki a játék.
Mivel megkérdezett arról, mit tennék az önök helyében, elmondom: sürgősen elköltöznék. Még akkor is, ha a lakásbérlés megterhelő. Mert ez az élet így igencsak mérgező, rossz lenne a babának is. Aztán kivárhatják, hogy a papa észre tér, meglágyul az unokától.
Vagy nem. De önök akkor is legalább békességben élhetnek.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes