Miért nem mentek el a lányok apjuk temetésére? 'Talán jobb nem is firtatni'...

A Szabad Föld hetilap Kinek mondjam el rovatában megjelent üzenetváltás.

Család-otthonUjlaki Ágnes2017. 03. 09. csütörtök2017. 03. 09.
Miért nem mentek el a lányok apjuk temetésére? 'Talán jobb nem is firtatni'...


Kedves Ágnes!
A véleményét szeretném kérni egy furcsa ügyben, bár nem engem érint, hanem az unokatestvérem családját.
Modern embernek tartom magam, nem vagyok a konvenciók rabja, de most nagyon megbotránkoztam.
Velem egyidős unokatestvéremmel, Tamással együtt nőttünk fel, gyerekkorunkban sokszor találkoztunk, a nyári szünetekben együtt vendégeskedtünk a nagymamánknál. Felnőttkorunkban elszakadtunk egymástól, utoljára az esküvőjén találkoztunk, ennek már több mint húsz éve. Időnként telefonáltunk egymásnak, ünnepekre képeslapot váltottunk, tehát a kapcsolat nem szűnt meg, csak formálissá vált. Ennek fő oka a lakásaink közt lévő 250 kilométernyi távolság.
Azért a fontosabb dolgokat tudtuk egymásról. Én róla azt, hogy kutatóorvos lett, két lánya született, a nagyobbik már dolgozik, a kisebbik elsőéves egyetemista.
Január elején kaptam egy gyászjelentést, amelyben a családja tudatta, hogy Tamás 50 éves korában elhunyt. Mivel karácsony előtt még beszéltem vele telefonon, megdöbbentem. Igaz, kissé furcsán beszélt, viccesen megkérdeztem: „Mi van, ittál, Tomikám?” Mire ő csak ennyit válaszolt: „Szoktam…”
Természetesen elutaztam a temetésére. Nem sokan voltunk, csodálkoztam is ezen. És képzelje: az édesanyja és a felesége ott állt a koporsó mellett, de a két lánya nem! Először arra gondoltam, talán baleset történt, abban halt meg Tamás, és a lányok kórházban vagy mit tudom én… Az özvegy egyetlen könnyet sem ejtett.
A temetés után, amikor részvétet nyilvánítottam, nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem: hol vannak a lányok? Erre azt válaszolta: a nagyobbikat nem engedték el a munkahelyéről, a kisebbiknek meg most vannak a félévi vizsgái, tanulnia kell.
Annyira megdöbbentem, hogy nem is tudtam mit mondani. Hallott már ilyet? Még ha netán iszákos is lett az apjuk, akkor is, ez ok lehet arra, hogy ne vegyenek részt a temetésén? Azóta is ezen rágódom. Merre megy ez a világ? Hát itt tartunk, hogy a gyerekek, akiket felnevelt, taníttatott az apjuk, kihagyják a temetését? Hallott már ilyet?
Üdvözlettel: Gizella


Kedves Gizella!

Nemigen hallottam még hasonló esetet.
A gyermek akkor is el szokott menni az apja temetésére, ha az ivott. Nem akarom még én is megbotránkoztatni, de mielőtt elítéli őket, nem gondol arra, hogy ha ez a két fiatal lány így tett, talán megvolt rá a nyomós okuk? Valami mélyebb, súlyosabb, mint az iszákosság? Több mint húsz éve nem találkozott az unokafivérével, nem tudhatja, milyen embert csinált belőle az alkohol.
De talán jobb nem is firtatni.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes

Ezek is érdekelhetnek