Szorító szituációban - A zsúfoltság foglya lett a munkahelyén - Bele is betegedett

Néha váratlanul rátört a bőgés, s rázta órákig. Nem akart találkozni senkivel. Egyre sápadtabb lett. Figyelme lankadt, ő maga meg hízásnak indult. Széky Edit negyvenkét éves mérnök informatikusra három hét alatt nyolc kiló szaladt fel. A feszültség pedig a torkáig futott, fojtogatta. Tehetetlenségén dühkitörésekkel próbált rést ütni. Kollégái nem kérdezték, mi van vele, főnöke is csupán annyit mondott: újabban sokat hibázik, kapja össze magát, jó páran lesik a székét.

Széky Edit nem ismert magára. Amikor már nemcsak a hangulata hintázott, de a vérnyomása is ingadozott, orvoshoz ment. Kivizsgálták, közölték vele, tünetei komoly fiziológiás válaszok a stresszre, keressen rá lélekgyógyásszal magyarázatot. Hamar kibontotta a bajt a pszichológus. Környezeti ártalmat diagnosztizált.

A zsúfoltság foglya lett a saját munkahelyén.

Az irodába, ahol addig tízen dolgoztak, még húsz embert beszorítottak. Ha valaki hátratolta a székét, beleütközött a másikba. Oldalazva közlekedtek az asztalok között. A közelség ellenére távolodtak egymástól a kollégák, kevesebbet kommunikáltak.

Széky Editet pedig feszítették a sűrű körülmények, és belebetegedett.

– Meglehetősen tipikus – jegyzi meg a történet kapcsán Dúll Andrea környezetpszichológus. – A zsúfoltság megélése a gyomorfekélytől a magas vérnyomásig vált ki stresszbetegségeket. Ingerlékenységhez, agresszióhoz vezethet. De túltelítődés esetén vissza is húzódhat az érintett, mintha ott sem lenne. Különféle viselkedési stratégiákkal védelmezzük a magánszféránkat. Gyakori, hogy a zsúfolt munkahelyen heccelik egymást a kollégák, amivel szintén a feszültséget igyekeznek oldani. Tömött terekben nem ritka az sem: ha valaki „ránk áll”, elmozdulunk onnan, kilépünk a szorító szituációból.

– Persze, hiszen személyes terünket  óvjuk a „betolakodóktól”. Ha a privát védőzónánkat megsértik, a biztonságérzetünk is megsínyli. De hogy ki mennyire hatol be az ember személyes terébe, az nagyon szubjektív. Van, akitől szívesen vesszük, mástól pedig nem viseljük el – mondja Dúll Andrea. Azt is megfigyelték kutatók: minél jobban duzzad a tömeg a plázákban, a piacokon, annál kevesebben vásárolnak. Ha ugyanis túltöltődünk ingerekkel, sodródunk, és idővel már azt keressük, miként küzdhetjük le körülöttünk a káoszt, s vehetjük vissza az irányítást magunk felett 

– Valóban úgy működünk: ha a tér korlátozott, akkor legalább a kontroll érzése legyen minél nagyobb. Van, aki a liftben rögtön lecövekel a gombok mellett, buszon, villamoson pedig az ajtónál. Azt érzi: a liftgomb vagy az ajtó közelében a maga ura lehet a szűk helyzet ellenére is – említi Dúll Andrea. – Amúgy nem kell sokan lenni valahol, hogy azt mondjuk: zsúfoltság van. Nem függ kizárólag a jelenlévők létszámától. A környezetpszichológiában a zsúfoltság arról szól, hogyan tudjuk a magánszféránkat szabályozni, a személyes térbe milyen impulzusokat engedünk be a külvilágból. A „zsúfoltság élményét” kiválthatja bármi, amikor nem rajtunk múlik a kontroll, és nem tehetjük azt, amit akarunk.

Széky Edit – aki hozzájárult, hogy a történetét közreadjuk – ma már jól van. Elérte a munkahelyén, hogy újraalakítsák az irodai tereket. Kreatívabbak,  lelkesebbek, mint eddig bármikor. Pályáznak az „év egészségbarát vállalata” címre.