A nyugdíjas iskolaigazgatónak több diplomája van, de elviselhetetlen após

Kedves Ágnes!
Sok fiatalasszony panaszkodik az anyósára. Nekem semmi bajom nincs vele, csöndes, szelíd nő, soha nem volt hozzám egy rossz szava sem. Annál több a bajom az apósommal! Harmincéves vagyok, három éve házasodtunk össze a nálam két évvel fiatalabb férjemmel. Egyazon munkahelyen dolgoztunk, és a barátságból nagy szerelem lett. Zoli hamarosan hozzám költözött, s egy év múlva megesküdtünk. Az édesapja ma már nyugdíjas iskolaigazgató, az anyósommal felneveltek három fiút.
Az én szüleim egyszerű, kétkezi munkásemberek, de ezerszer különbek, mint a háromdiplomás apósom.
A szüleim, ha már ők nem tanulhattak, mindkét gyereküket taníttatták, szakmát adtak a kezünkbe, most végzem levelezőn az egyik legnehezebb főiskolát. Ez utóbbit azért említem, hogy lássa, nem vagyok buta liba, mint ahogyan a kedves apósom a hátam mögött emleget.
De szemtől szembe sem kedvesebb.
Folyamatosan gúnyolódik, cikiz, nevetségessé tesz. Amúgy általában ilyen a természete, az egész családjával így bánik, a feleségével, a fiaival, a menyeivel – de engem valamiért különösen kipécézett. Van egy kisebb beszédhibám, ezt utánozza.
Ha véletlenül egy idegen szót nem jól értelmezek, vagy nem ismerek egy híres írót, hát megkapom: ja, ezt biztosan nem tanították a faiskolában…
Ha látja, hogy a megbántottságtól könnyes lesz a szemem, kinevet: semmi humorérzéked… És így tovább, sorolhatnám. Rettegek az ünnepektől, a havonta egyszeri vasárnapi ebédektől.
A többiek sajnálnak, de megkönnyebbülnek, hogy nem őket piszkálja.
A másik két menye gyűlöli, mert amíg én nem jöttem, ők voltak a céltáblák. Ha sírok, panaszkodom a férjemnek, vigasztal: ne vegyem fel az apja kis gonoszkodásait, világéletében ilyen volt. De azért jó ember, ha nem is mutatja. De kérdem én, mitől jó ember az ilyen?
Üdvözlettel: Erika


Kedves Erika!
Sokan azt hiszik, hogy csak a fizikai kínzás számít bántalmazásnak, holott a szóbeli agresszió is súlyosan mérgező lehet. A magam részéről mindig elítélem a hideg gúnyolódással, gonoszkodással élőket: igenis, rossz emberek! Sajnos akadnak efféle rendkívül kártékony tanártípusok, akik ugyanezt művelik a gyerekekkel is. Azonban nincs rá ok, hogy önnek mindezt el kelljen tűrnie az apósától.
Elsősorban a férjének kellene megvédenie, de ha ő – nyilván a sokéves frusztráció miatt – nem teszi, hát álljon ki saját magáért! Nyugodt és határozott hangon kérje ki magának az apósa stílusát, ha pedig ez nem segít, akkor ne menjen a családi ebédekre.
Ne nyeljen tovább, mert megbetegedhet!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes