Kincset érő idő - Ilyen létfontosságú eszközre úgy kell összekéregetni a pénzt?

Gyökér Gyöngyi a mobiltelefonján mutatja a fényképet: a végtelenül pici, magzatszuroktól vörös baba minden erejével egy felnőtt ujjába kapaszkodik. A kislánya, Emese az, aki 700 grammos súllyal, a 26. héten született. Az ujj gazdája pedig Abdul doktor: Abdulrahman Mohamed gyulai gyermekorvos, aki 2016-ban a betegek szavazata alapján az Év orvosa címet nyerte el.

– Mintha az életébe kapaszkodna a kislányom – érzékenyül el az édesanya. – Nem sírt föl, miután császármetszéssel kivették belőlem. A mai napig furcsa nekem, amikor azt mondják, hogy szültem. Hiszen én nem szültem, végig sem hordtam a terhességet. A koraszülésnek semmi előzménye nem volt. A 26. héten egyszer csak megindult a szülés.

Szerencsére Telekgerendás nincs messze Gyulához, Emese hamar lélegeztetőgépre kerülhetett, 27 napig volt rajta, további 28 napig rásegítőn.

– Négy hónapot laktam az anyaszállón. Háromóránként fölmehettünk hozzá. Később már etethettük, tisztába tehettük. Volt egy közös játékunk, amit itthon azóta is űzünk: kenguruztunk, amikor a mellkasomra tették. Apa mindennap jött hozzánk a kórházba, nagyon nehéz volt neki is, hogy nem voltunk otthon. Szerintem Emese már akkor megismerte őt és emlékezett rá. Itthon minden este apa altatja az ő picijét.

Otthonra is maradt gond. Mivel sokáig tartották lélegeztetőgépen – újszülött-szembetegséget kapott, ami miatt Budapestre kellett vinni műtétre. Nemrég voltak Szegeden altatásos hallásvizsgálaton – kiderült, hogy erősen hiányos a hallása. Most várják a hallókészüléket.

Éretlen volt a tüdeje – egyszer „befulladt”: Gyökér Gyöngyi tartotta a kezében, s dermedten nézte, él-e még. Viszont a korai kezelésnek köszönhetően a baba nem kapott agyvérzést. Epehólyagja is hónapokkal a születése után fejlődött ki – de utána rendbe jött az emésztése. Kúszni, mászni még nem tud – de már megfordul. Itt a tavasz, a kislány napról napra erősödik.

Neki is megvan az esélye, hogy egyszer nagyiskolás legyen, s olyan jó tanuló, mint Békésen Kelemen Hanna. Ő 2006-ban 750 grammal, a 28. héten született.

– Szerencsénk, hogy éppen Gyulán voltam a kórházban – mondja édesanyja, Kelemenné Pataki Katalin. – Fölment a vérnyomásom 200 fölé, s egyszerűen nem tudták lehúzni. Azt mondták, muszáj megcsászározni. Nem a baba életét nézték akkor már, inkább az enyémet. Ha nincs közel a segítség, Hanna talán nem is él vagy maradandó károsodásai lennének.

Hanna nemcsak él, hanem iskolába jár, és kis híján kitűnő tanuló

Amikor ő született, az édesanyák még nem maradhattak a kórházban – Katalin mindennap kifejte és vitte neki az anyatejet. A baba gyönge volt, szopni nem tudott volna – nyolc hónapon át mégis anyatejjel táplálták. Ennek is köze lehet ahhoz, hogy lassan utoléri kellő időre született kortársait. Már csak a kis testsúlya és az emiatti fáradékonysága emlékeztet a koraszülöttségére.

Kelemenéknél az édesapa szeretett volna újabb babát, Katalin azonban nem mert belevágni. – Egy újabb terhességnél is jelentkezhetne ugyanez a baj, és talán ennyire sem tudnám kihordani – mondja.

Gyökér Gyöngyiék még hezitálnak. Két gyermeket terveztek, nem is mondtak le végleg a másodikról – de senki sem tudja nekik megmondani, mi miatt indult meg a 26. héten a szülés.

Békés megyében évente 250-300 koraszülött kisbaba jön a világra. Minél messzebb születik valaki a nagy egészségügyi központoktól, annál nagyobb a kockázat, hogy későn jut a szükséges ellátáshoz.

A Dél-Alföldön például a szegedi gyermekklinikán működik koraszülött intenzív osztály, ott régóta dolgozik koraszülöttmentő is.

De hatalmas távolságok vannak errefelé, és végtelenül rossz alsóbbrendű utak. Ezért a gyulai gyermekkórházban is kialakították a koraszülött intenzív osztályt, a Viharsarki Koraszülött Mentő Alapítvány pedig pénzt gyűjt a speciálisan felszerelt járműre.

– A koraszülöttmentőt úgy képzelje el, mint egy luxusautót, benne komplett intenzív osztállyal – magyarázza Abdul doktor, az alapítvány kuratóriumának elnöke.

Nemcsak sokéves gyakorlata minden tudását, hanem ismertségét és népszerűségét is latba vetve dolgozik, hogy mielőbb összejöjjön a pénz, megvásárolhassák, fölszerelhessék és használatba vehessék a mentőt. Van egy cég, amelyik átalakítja az alapjárművet. Másfajta lengéscsillapítót, még biztonságosabb féket épít bele. Aztán jönnek az életmentő műszerek: az újszülött-lélegeztető gép, az életfunkciókat ellenőrző készülékek, a drága és okos infúziós pumpák, a monitorok, amelyekkel folyamatosan ellenőrizhető a vérnyomás, a pulzus, a testhőmérséklet.

– Minden várandóst, akiről tudható, hogy koraszülés fenyegeti, olyan helyre kell küldeni, ahol van koraszülött intenzív osztály. Ha mégis másutt születik meg a baba, akkor a koraszülöttmentővel oda tudunk menni a helyszínre, s idejében megkaphatja a szükséges gyógyszereket, ellátást. Szeged és Debrecen egyaránt 120 kilométer Gyulához, berendezkedtünk, hogy nekünk mindent helyben meg kell tudnunk oldani, hogy a maradandó fogyatékosságot megelőzzük, különben elrepül a kincset érő idő – mondja Abdul doktor. – Ha lesz még egy koraszülöttmentő, az tehermentesítheti a szegedit. Nem ritka eset, hogy a koraszülött babát műtétre, speciális kezelésre kell szállítani valamelyik nagy központba – de ha akkor újabb koraszülés történik, a meglévő mentő nem lehet egyszerre két helyen.

Felszereléssel együtt 50 millió forintba kerül az ilyen mentőkocsi, eddig csaknem 27 millió gyűlt össze. A Viharsarki Koraszülött Mentő Alapítvány kuratóriumának tagja, dr. Fodor Zsuzsanna üzemorvos szerint sokan adakoznak – ki-ki az anyagi helyzete szerint. Van, aki ötszáz vagy ezer forintot. A vállalkozók többet. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök 3,5 millió forintot adott.

A régiós motorosklub április 22-én nagy felvonulást hirdetett Békés megyeszerte, hogy felhívják a figyelmet a gyűjtésre. Akinek pénze nincs, de ideje több, felajánlotta, hogy mindenhová eljuttatja az alapítvány szórólapját. Abdul doktor és segítőtársai személyesen mennek el, hogy elmagyarázzák, miért ennyire fontos ez az ügy.

Minden tizedik emberről van szó, aki, ha egészségesen nő fel, boldog lesz, hasznos tagja a társadalomnak. Ha nem sikerül megelőzni a fogyatékosságot, az rengeteg pénzbe és szomorú órába kerül.

– Annyi milliárdot elköltenek kórházépítésre, drága műszerekre, egy ilyen fontos eszközre miért úgy kell összekéregetni 50 millió forintot? – kérdeztem Abdul doktort. – Magyarországon úgy alakult, hogy a koraszülöttmentést alapítványok indították el szerte az országban, s ma is külön kasszából finanszírozzák, nem a kórházak feladata. Mi ezt tudomásul vesszük és megkeressük magunk a megoldást. Ha egyetlen embernek nemcsak a puszta létét, hanem az élhető, minőségi életét megmentjük, már azzal megtérül a mentő ára.