Kutyapostás cikksorozata a gyilkosságokról: 'amikor eldördül a lövés, egy családtagot gyilkolnak meg'

Vagyis miközben a kutyabántalmazások, a kutyagyilkosságok zavartalan folytatódnak, megpróbálok pontot tenni az elmúlt hetekben megjelent Kutyapostákra, amelyekben a vadászok által elkövetett szándékos kutyagyilkosságokról írtam. Ugyan alig hiszem, de mivel bizonyítani nem tudom, higgyük el, hogy a felsorolt esetek egyike délutáni szürkületben történt, a vadász állítólag nem látta jól, hogy kiremire lő. Akkor mégis, miért tüzelt? – kérdezhetnénk, s bizonyára meg is fogják erről kérdezni, mert ez azon ritka esetek közé tartozik, amikor a vadász is gyanúsított lett. A többi történet szándékos öldöklés.

Azok a vadászok, akik ilyesmire vetemednek, nagy hangon bizonygatják, ők a törvény szerint járnak el, mert a törvény engedi a gazda nélkül kóborló, vadállatot kergető kutya kilövését.

Csakhogy az ismert esetek egyikében sem állt fenn ez a törvényi kikötés! Mindig ott volt a gazda, a kutyán nyakörv volt, és szó sem volt vadak üldözéséről. Viszont arról a sok száz (ezer?) kivégzésről, amikor a gazda valóban nincs a közelben, vagy tényleg kóbor kutyáról van szó, semmit sem tud a közvélemény. Ez a vadászok magánügye, passziója, szórakozása.

Most arról nem akarok írni, hogy a fegyveres társadalom összezár, a vadászkamaráról nem is érdemes beszélni, de olykor a vizsgáló rendőrök, az ügyekben eljáró bírák is vadászkomák, cimborák, nem beszélve arról, hogy némely vadász afféle helyi notabilitásként szabja meg a törvényt. Vagyis nekünk, kutyásoknak kell kezünkbe venni a törvényalkotást. A vadászok vannak úgy 65 ezren, mi, kutyások lehetünk 3-4 millióan is. Némi képzavarral szólva: nehogy má’ a nyúl vigye a puskát…

Hogyan írjunk mi törvényt? Hát úgy, hogy az összes kutyás szervezet összefog, és a közelgő országos, majd helyhatósági választások előtt írásban megkérdezi a jelöltet, hajlandó-e törvényt vagy helyi rendeletet hozni arról, hogy kutyát lelőni nem lehet. Az internet kitűnő alkalom mind a szövetkezésre, mind egymás tájékoztatására, s az a képviselő-jelölt, aki nemet mond, nem lesz képviselő.

Azt hiszem, eljött az ideje kipróbálni, mennyire tudjuk képviselni négylábú társunk érdekét, életét. Mert amikor eldördül a lövés, egy családtagot gyilkolnak meg.