Szívet melengető történetek Tomikáról

Levelét a Példabeszédek 12:10. versével kezdi: „Az igaz az ő állatainak érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen”. Ez, mintha rímelne a múlt hetek Kutyapostáira, de most következzék a tündéri Tomi kutya.

„A szomszédtól átvettünk egy kis kutyát, még nem tudtam, hová teszem, csak azt tudtam, hogy elhozom. Elvittem az állatorvoshoz, kérdi a nevét, mondom: Tomi. Mire ő nevetve: ez nem fiú kutya, hanem kislány…
De azért a név maradt. Történt, hogy egy anyacica a másik szomszéd fenyőfájának a tövében három kiscicát szült. Vihar kerekedett, megsajnáltam őket, kivittem egy kibélelt dobozt meg eledelt. Két nappal később az anyacica a három kicsinyét egyenként behozta az ablakon keresztül a lakásunkba. Attól kezdve nálunk laktak, az anya állandóan jött, szoptatott, majd odébbállt.
A harmadik napon azonban nem jött, egy közelben lakó kislánytól tudtuk meg, hogy két utcával odébb elütötte egy autó. Azonnal patikába mentem, megvettem a legkisebb cumit, és szőlőcukorral édesített feles tejjel kezdtem szoptatni a kicsiket.
És ekkor lépett színre Tomika. Aki látta, hogy minden etetés problémás, mert mindegyik kiscica egyszerre akart enni, én meg csak egyenként tudtam cumiztatni őket. Később megkérdeztem az állatorvost, mi történhetett, azt mondta, hogy szerinte
Tominak pszichésen jött meg a teje. Soha nem volt kiskutyája, de most szinte egyetlen nap alatt anya lett, és elkezdte szoptatni a cicákat. Azt látni kellett volna, amikor az ablak alatt feküdt Tomika, és a három ’kicsinye’ macskamódra dagasztotta, dömöckölte az emlőit. Tudom, mindez hihetetlen, de így igaz.
Tomika családtagként élt nálunk, legboldogabb akkor volt, ha férjemmel együtt vittük sétálni. Egyszer próbára tettük, hogy melyikünkkel szeret jobban sétálni. Ezért az egyik kereszteződésnél én jobbra, a férjem balra fordult. Tomika kétségbeesett. Ide-oda szaladgált közöttünk, nem akart beletörődni az elválásba. Amikor természetesen újra összetalálkoztunk, leírni sem lehet az örömét.
Vagyis azt is megmutatta, milyen rettenetes a válási árvák sorsa, akik mindkét szülőjüket egyformán szeretik, s belebetegednek a válásukba.
Tudnék még számtalan szívhez szóló történetet mesélni, hiszen az együtt töltött 16 év alatt sok minden történt velünk és Tomival. Igaz barát volt, akinek emlékét a szívünkben őrizzük.”


Én meg köszönöm a szívet melengető történeteket!