'Meddig kell pátyolgatni az olyan embert, aki mindent megtesz a saját romba döntéséhez?'

Kedves Ágnes!
Azt kérdezem öntől, meddig terjedhet a segítőkészség?
Meddig kell pátyolgatni az olyan embert, aki mindent megtesz a saját romba döntéséhez?
Édesanyám 72 éves. Még jól bírja magát, dolgozgat is az üzletében, gondtalanul élhetne – ha nem vette volna a nyakába az unokaöccse gondjait. Gábor anyám legkedvesebb húgának a fia, az édesanyja pár éve meghalt, az apja még gyerekkorában elhagyta, majd ő is meghalt. Amolyan mama kedvence fiú volt mindig: gyerekkorában göndör aranyfürtjeivel, nagy kék szemeivel, kedvességével mindenkit levett a lábáról. Megvallom, én is szerettem, hat évvel idősebb lányként sokat dédelgettem.
Sose szeretett dolgozni, tanulni sem akart. Valami homályos ügynökösködést csinált pár évig, kétes üzletekbe keveredett, háromszor is csak hajszál híján úszta meg a börtönt. Anyja, a nagynéném, mindig kimosta valahogy, kifizette a tartozásait, és soha még egy ejnye-bejnyével sem illette egy szem fiacskáját. Mióta ő meghalt, Gábor az én anyukámhoz jár pénzt tarhálni és jó szót kapni. Közben már alkoholista lett, elkótyavetyélte mindenét, egy odúban lakik, teljesen lepukkant, borzalmas alakokkal barátkozik.
De az anyám még ma is a család kis szeme fényét látja benne, s mindig kisegíti. Pedig neki is összevissza hazudozik…
Ami miatt írok: néhány napja nagyon összevesztem az anyámmal, mert óvatosan felvetette, hogy az udvari kis szobába talán odavenné Gábort. Óriási cirkuszt csaptam, kiabáltam, hogy fejjel megy a falnak, s hogy ellenemre, a saját gyereke ellen cselekszik. Merthogy én oda többé be nem teszem a lábam a kis gyermekeimmel, ha ez a részeges, ócska alak ott fog lakni. Aki biztosan meg fogja lopni anyut, ahogy a saját édesanyját is meglopta…
Ultimátumot adtam anyunak, aki úgy tűnik, meghátrált. De megvádolt, hogy kegyetlen, hidegszívű vagyok, nincs bennem rokoni érzés.
Önnek is ez a véleménye?
Üdvözlettel: Hajnalka


Kedves Hajnalka!
Nem, ön nem kegyetlen, csak éppen nem ment el a józan esze. Mint ahogyan az anyukájának elment, már bocsánat. Ugyanis ez az odaköltözés semmi jóra nem vezethet, csak baj lesz belőle. Segíteni ugyanis csak azon lehet, aki maga is akarja. Hogy az édesanyja öregségére egy részeges félbűnözőnek kiszolgáltatott lakótárs legyen, az egyszerűen lehetetlen.
Igaza van, ne engedje, minden eszközzel akadályozza meg! Ez a férfi, aki egész életében mások pumpolásából élt, ráadásul most már alkoholista is – soha nem fog „megjavulni”.
Engedjék el a kezét, de legfőképpen ne költözzön össze vele senki. Ez egyszerű önvédelem.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes