'Miért is lennének hát világtalanok!?'

A Szabad Föld hetilap Az a véleményem rovatában megjelent olvasói levél.

Család-otthonOlvasói levél2017. 05. 25. csütörtök2017. 05. 25.
'Miért is lennének hát világtalanok!?'


Türgyei Mária, Karád: Nagyon szeretem Biczó Henriett írásait. A Fantasztikus lenne, ha látna! című cikke olvasásakor (a lap 11. számában jelent meg) az jutott eszembe, hogy gyakran nevezik a vakokat világtalannak – pedig nekik külön világuk van, és sokszor nem is akármilyen.

Még jól emlékszem a '80-as években a Május 1. Ruhagyár meghívására a művelődési házunkban vendégeskedő Homérosz Kórusra, előadásuk teljesen lenyűgözött.

Községünkben a közelmúltban hunyt el egy korombeli, hatvanas éveiben járó vak férfi, aki a téesz megszűnéséig ott telefonközpontosként dolgozott, majd seprűket kötött, de ha kellett, csapot is szerelt. Hihetetlenül önálló volt. Hozzáteszem még, hogy párkapcsolatában gyermeke született, nagyon szépen nevelték. S a budapesti telefonközpontban, ahol dolgoztam, nekem is volt egy vak kollégám, egy csökkentlátó hölgy férje – édesapja négy gyermeknek, akiket becsülettel fölneveltek. Nála rokonszenvesebb, kiegyensúlyozottabb, értékesebb embert keveset ismertem.

Ő és társai miért is lennének hát világtalanok!?
 

Ezek is érdekelhetnek