'Szégyellem, de felháborodásomban minden ismerősnek befeketítettem a menyemet'

A Szabad Föld hetilap Kinek mondjam el rovatában megjelent üzenetváltás.

Család-otthonUjlaki Ágnes2017. 05. 17. szerda2017. 05. 17.
'Szégyellem, de felháborodásomban minden ismerősnek befeketítettem a menyemet'


Kedves Ágnes!
Nem is igazán tanácsért fordulok önhöz, inkább azért mondom el történetünket, hátha más tanul belőle és nem követi el azokat a hibákat, amiket én…
Két fiunk van, a fiatalabbik most 38 éves, építési vállalkozó. Tizenöt éve él házasságban Judittal. A menyemet gyerekkora óta ismerem, mivel távoli, nem vér szerinti, de számon tartott rokonság van a családjaink között. A két aranyos unokám, egy tíz- és egy nyolcéves kisfiú a szemem fényei. A családi életük egészen tavalyig szép és békés volt.
Egyszer csak Judit előállt azzal, hogy elege van a fiamból, válni akar. Ez derült égből villámcsapásként ért minket, mert semmi előjelét nem láttuk. Gábor összeomlott, kikészült idegileg, rémülten láttuk, hogy napról napra fogy. Nagyon megharagudtunk a menyünkre.
Hallottam róla pletykát is, hogy van valakije. Ezt én elhittem, s bevallom, egyszer nagyon csúnyán rátámadtam, mindennek elmondtam, kiabáltam vele. Ő méltósággal tűrte, aztán csak annyit mondott: azonnal távozzak, aztán kérdezzem meg a fiamtól, miért akar tőle elválni. Így is lett, s akkor a fiam bevallotta, hogy nem Judit lépett félre, hanem ő. Volt egy rövid, de nagyon méltatlan kapcsolata egy semmire való asszonnyal.
Hirtelen természetű vagyok, hát én bizony pofon vágtam a fiamat. De sajnos addigra már összevesztem a menyem szüleivel, rokonaival. Szégyellem, de felháborodásomban minden ismerősnek befeketítettem a menyemet. Ezek után bocsánatot akartam kérni tőle, de nem áll velem szóba. Ami főleg azért baj, mert kibékültek a fiammal, neki megbocsátott, helyreállt a házasságuk. De hozzánk már csak a fiam jár, ő nem teszi be a lábát a házunkba, a két drága unokámat is ritkábban látom, mint korábban. A nászék is haragszanak rám.
Tudom, hogy megérdemeltem, nem lett volna szabad beleavatkozni a dolgukba, főleg nem ilyen durván. Hogy van-e még esély rá, hogy újra egy család legyünk, nem tudom.
Üdvözlettel: Margit


Kedves Margit!
Bizony, sokszor megesik, hogy a szülő, főleg az anya beleavatkozik a fiatalok vitájába, ami nagy hiba. Hiszen a fiatalok kibékülnek, ő meg ott marad, esetleg jóvátehetetlen szavak kimondásának a terhével. Különösen súlyos házassági válság idején tilos a beavatkozás! Az ön hibáját súlyosbítja, hogy menyét a háta mögött is szidta, már rágalmazás-szinten. De legalább megbánta mindezt. Vigasztalja magát azzal, hogy ha tényleg elváltak volna, még ritkábban láthatná az unokákat. S azért van remény rá, hogy az idő meglágyítja a menye szívét. Mi lenne, ha írna neki egy levelet? Amiben megkövetné és megkérné, legyenek újra egy család.
Hátha…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes