Rendszám - Sógun - Vidám történetek gyereknapra

RENDSZÁM
Illés-koncerten voltunk a Sportcsarnokban, a lányaim olyan 8 és 10 évesek voltak. Mire vége lett, láttuk, hogy hatalmas hó esett, lehetett vagy 15 centi.
Gondoltam, jobb a biztonság, egy kisebb forgalmú úton megyünk haza, nem a főútvonalon. Araszoltunk körülbelül harminccal, a hó szakadt, alig lehetett látni valamit, sötét is volt már. Jött egy kocsi hátulról, fényszóróval, és erősen leszorított. Káromkodtam egy nagyot, és visszaevickéltem a padkáról az útra.
Megszólal a kisebbik lányom (mindig ő volt a cserfesebb):
– Apu, megjegyezted a rendszámát?
– Dehogy! Örülök, hogy nem mentünk az árokba.
Csönd lett, mentünk tovább, Láttam a tükörből, hogy a lányok pusmognak, és nézegetnek hátrafelé.
Megelőz néhány kocsi (ezek már szabályosan), az egyiknél megint megszólal a kicsi:
– Apu, írjuk föl, ugyanolyan jó lesz ez is.


SÓGUN
Az időpont a ’80-as évek közepe, a kisebb lányom 9-10 éves korában. Akkoriban ment a tévében egy sorozat, az volt a címe: A sógun. Japánban játszódott (a sógun is japán szó, valamilyen elöljárót, katonai vezetőt jelent). A sztori szerint egy angol kereskedő vagy tengerész kerül ennek a sógunnak a házába, ahol különböző kalandokban, intrikákban van része.
Nagy sikere volt a gyerekeknél. A lényeg, hogy nagyon sok japán szó, kifejezés, sőt teljes japán mondatok hangzottak el, amit a kölykök megtanultak, és egymás között használták, japánul dumáltak. (Nem újdonság, annak idején mi szovjet filmek hőseit utánoztuk.)
Nos, a lányom osztálya egy őszi napon kirándulni ment a Normafához, ahol csavargás közben találkoztak egy japán turistacsoporttal. A sok büdös kölök körbevette őket, és elkezdtek nekik japánul karattyolni.
Azok persze rögtön dobtak egy hátast, teljesen elképedtek: itt, Magyarországon így ápolják a japán kultúrát? Kapkodták a fejüket, hogy körülöttük harminc gyerek beszél egyszerre japánul. Ölelgették, édességgel kínálták őket, fényképeztek, teljesen oda voltak. Címeket kértek, hogy majd küldik a képeket, apró kis ajándékokat is adtak. A gyerekek pedig majd megszakadtak a nevetéstől.
És néhány hét múlva a fényképek is megjöttek.