Az öregúr elvesztette az önkontrollját - Van ok az aggodalomra

Kedves Ágnes!
Nagy a bánatom: nem tudok mit kezdeni a 85 éves édesapámmal.
Anyukám nyolc éve meghalt, s ő azóta teljesen kifordult önmagából. Apu diplomás erdészként a helyi erdőgazdaságban vezető beosztásban dolgozott. Szépen keresett, jól éltünk, bár semmi kiugró nem volt a helyzetünkben: kertes családi ház, Zsiguli, nyaralás a bolgár tengerparton… Amikor húsz évvel ezelőtt nyugdíjba ment – vagyis inkább küldték –, nehezen illeszkedett be az új életformába, de aztán talált magának munkát, nem volt probléma. Most, hogy már öreg, nemigen tudja elfoglalni magát.
A kertet mi rendben tartjuk, havonta kétszer jár hozzá egy takarító néni, aki kimos és vasal is rá. Apu az egy sarokkal arrébb lévő kifőzdébe jár ebédelni, ahol elég jó a házi koszt. Én naponta felhívom, és legalább hetente egyszer benézek hozzá munka után. Ezeket csak azért részletezem, hogy lássa, megfelelően el van látva.
Erre nincs is panasza.
A gond az, hogy úgy két éve – nem is tudom, hogyan fogalmazzak – öregkori szexuális érdeklődés lobbant fel benne, ami sajnos egyre nehezebben elviselhető dolgokra készteti. Az még hagyján, hogy minden nőnek udvarol. Először ezt is régimódian bókolva, kedvesen tette, de ma már ajánlatokkal zaklatja a nőket. Akik régebbről ismerik, elnézően mosolyognak, aztán persze nagy ívben kerülik. De a nagyobb baj, hogy most már felszed mindenféle hölgyet és hazaviszi: van, aki másnap elmegy, s van, aki ott marad egy időre. A múltkor az egyik meglopta.
A mostanit pedig el akarja venni feleségül. A nő 40 évvel fiatalabb nála. Apu meg büszke rá, hogy ennyi idősen még kell a nőknek. Mert elhiszi, hogy ő kell…
Borzasztó így látni az apámat.
Ebből a szempontból eléggé zavarodott, de szellemileg többé-kevésbé még tiszta, fizikailag sincs rossz állapotban.
De félek, hogy valami nagy bajt hoz a fejére. Mit tehetnék?
Üdvözlettel: Lívia


Kedves Lívia!
Sajnos, nem tudom azt mondani, hogy az aggodalomra nincs oka. Nagyon is van, mert az öregúr elvesztette az önkontrollját. Valamennyire meg lehet érteni ezt az utóvirágzást, ám láthatóan már nem képes irányítani a kapcsolatait. Az sem mindegy, hol szedi fel a nőket, mert ha például kocsmákban, akkor netán kriminalizálódhat is a helyzet. A lopás már megtörtént, de félő, hogy megjelennek majd a „hölgyek” ismerősei, adott esetben bűnözők is.
Mindezt valóban nehéz tétlenül nézni, ám egyelőre nem sokat tehet.
De nagyon figyeljenek rá, hogy léphessenek, ha szükséges. A „hölgyeknek” látniuk kell, hogy a család nem hagyja magára öreg és némileg demens hozzátartozóját.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes