Hány forint a boldogság?

Bölcs mondásnak tűnik, hogy nem az számít, mennyit keresel, hanem az, mennyit költesz. De ez csak abból a szempontból érdekes, hogy a hónap vagy az év végén mennyi lesz a megtakarítás, vagyis a félretett pénz összege. Ha innen nézzük a pénz és a boldogság viszonyát, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kimutatása szerint a magyaroknak akár oka is lehetne az örömködésre.

Az MNB ugyanis azt állítja, hogy háztartásonként tízmillió forintnál is több az éves megtakarítás. Mielőtt mindenki azonnal kutakodni kezdene pénz után a cihában, szekrényben, az asztal kifúrt lábában, s netán ekkora összeget még a bankszámlák kimutatásában sem találna, az abból fakad, hogy az MNB átlagot számol. Vagyis ebben benne van a különösen ügyes vállalkozó is, aki egyetlen év alatt képes akár 100 milliárd forinttal is gyarapítani a vagyonát, és az is, aki talán 100 ezer forintot sem fogott még a kezében egy összegben.

A helyzet ugyanis az, hogy – a Bankmonitoring adatai ezt támasztják alá – a magyar emberek 70 százaléka hiába dolgozik, egyetlen fillért sem tud félretenni a hónap végén.

Ugyanakkor tévedünk, ha azt hisszük, hogy a dúsgazdag vállalkozók boldog emberek volnának, a boldogtalanok pedig orrukat lógatva futnak a guruló fillérek után. A társadalomkutatók ugyanis arra jöttek rá, hogy a boldogság nem feltétlenül a felhalmozott pénzmennyiség vagy éppen a vagyon mértékével arányos, hanem leginkább az élethelyzetekben és a pillanatok örömében mérhető.

A mindennapi élet ritmusa, az életszínvonal és egy társadalom teljesítőképessége alapjaiban határozza meg azt, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. A felhalmozott vagyon vagy a rendszeres, kiszámítható jövedelem csupán a biztonságérzetünket erősíti. A boldogsághoz ennél többre, pontosabban másra van szükség. Megfelelő érzelmi állapotra.

Ha szeretne elutazni nyaralni, vagy vásárolna valamit, de nincs meg az ehhez szükséges forrása, a gazdag és a szegény ember egyaránt nem örül – s egyaránt örömként, boldogságérzetként néli meg, ha hirtelen mégis kerül erre pénz. Nyilván személy- és vagyonihelyzet-függő az, hogy kinek mi fér bele egy-egy utazásba, egy-egy vásárlásba…

Mert a titok itt a vágyak és a lehetőségek kapcsolatában keresendő.

A ránk zúduló reklámok üzenetei például sokszor feloldhatatlan dilemmák elé állítják az embert. Mert igénye és vágya szinte mindenkinek van egy jobb autóra, egy jobb állásra, egy jobb lakásra, egy fényesebb tengerpartra, egy havasabb sípályára, egy jobb ruhára vagy modernebb műszaki eszközre, de lehetőségek hiányában mindez csak vágy szintjén maradhat. A sóvárgás kielégítésének hajszolása pedig akár olyan élethelyzeteket is eredményezhet, hogy egy házban már évek óta műholdról nézik a szuper televíziót, és mobiltelefonnal a kezében rohangál mindenki, miközben az épületben se víz, se csatorna nincsen, és az áramtermelést is aggregátorral oldják meg. S mindeközben lehet, hogy az ilyen körülmények között élők sokkal boldogabban és kiegyensúlyozottabban élik napjaikat, mint az őrzővédő rendszerekkel körbevett villák lakói, akik folyton attól rettegnek, hogy kirabolják őket.

Mindebből látszik, hogy a pénznek, ha nagyon szigorúan vesszük, sok köze nincs a boldogsághoz. Nem is nagyon szabadna egymás mellé rendelni e kettőt. Még akkor sem, ha sokan például a szerencse útján közelítenek a gazdagság felé. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a szerencsejátékon nyert milliók és milliárdok többsége 1,5-2 éven belül elillan, úgy, mintha nem is lett volna.

Sőt a nyertesek közül nagyon sokan nyomorba zuhannak a néhány hónapos bőség után. Vannak, akik arról számoltak be, hogy annál nagyobb boldogságot még nem éreztek, mint amikor elfogyott a pénzük. Mert a pénz is lehet teher annak, aki a saját boldogságával sem tud mit kezdeni.