Jogi esetek: Elmaradt nyaralás

Ekkor újabb eljárás indult, hogy újraszabályozzák a kapcsolattartást, miszerint a gyerek csak hatósági felügyelet mellett találkozhasson az apával. Ez még nem ért véget, amikor az apa el akarta vinni a fiát nyaralni. Először úgy tűnt, nincs akadálya, de aztán kiderült, hogy a gyerek nem akar menni, és az anya természetesen nem fogja ráerőltetni a dolgot, erről írt is egy postai levelet az apának. (Ekkor 2010-ben járunk.)

Az apa már azután kapta meg a levelet, hogy befizette a közös nyaralás árát, ezért beperelte a gyerek anyját. Egyrészt azt követelte, hogy térítse meg a nyaralás már befizetett költségét, másrészt ötmillió forint nem vagyoni kártérítést, amiért az anya már két éve akadályozza a kapcsolattartást a gyerekkel.

Az anya két dologgal védekezett. Egyrészt azt mondta, hogy a gyerek döntéséről tájékoztatta az apát, arról nem tehet, hogy a levele megérkezése előtt az apa már befizette a nyaralást. Az eljárása megfelel az „általában elvárhatóság” feltételeinek, ezért kártérítésre nem kötelezhető. Ami a nem vagyoni kártérítést illeti, arról azt mondta, hogy megint csak nem volt elvárható tőle, hogy a gyereket akarata ellenére kényszerítse, hogy az apjához menjen.

Az apa azzal vágott vissza, a jogellenes károkozást simán megalapozza az a tény, hogy az asszony az adott időszakban hatályos kapcsolattartást szabályozó rendelkezést nem tartotta be, tehát nem adta át neki a gyereket a láthatásra sem.

A kapcsolattartás akadályozása a Kúria korábbi eseti döntése szerint megalapozhat nem vagyoni kártérítést.

A bíróság úgy döntött, hogy sem vagyoni, sem nem vagyoni kártérítés nem jár az apának – méghozzá azért nem, mert a kárt nem az anya okozta, hanem a gyerek azzal, hogy nem akart az apjával találkozni. Az apa-gyerek kapcsolat megromlása abból következik, hogy a szülők képtelenek voltak rendezni a saját kapcsolatukat. Ez pedig mind a kettejüknek egyformán felróható.