'A kedves apuka egyszerűen kiiratkozott a szülőségből'

Kedves Ágnes!
Nagyot csalódtam az édesapámban. Húszéves főiskolás vagyok, most végeztem a második évfolyamon.
S lehet, hogy abba kell hagynom a tanulást az ő önzése miatt.
Három éve elváltak a szüleim, mert apám beleszeretett az egyik kolléganőjébe. Pedig egészen odáig boldog család voltunk: szülők, a nálam hat évvel idősebb nővérem és én. Apu figyelmes és gondoskodó családfőként sokat foglalkozott velünk gyerekkorunkban, és később is mindent megkaptunk: jó iskolát, nyelvtanulást, télen síelést, nyáron vitorlázást. Amikor a nővérem egyetemre ment, magától értetődő volt a taníttatása, a nem kis tandíj, meg ami vele jár, beleértve a diplomaosztásra kapott szép külföldi utat is.
Amikor beütött a „mennykő”, mindnyájunkat nagyon megviselt, először lelkileg, de aztán anyagilag is. Mivel a nővérem akkor végzett, őróla már nem kellett gondoskodni. Én azonban, egy évvel az érettségi előtt, hatalmasat zuhantam. Az életszínvonalunk ugyanis nagyságrendekkel csökkent. Apám főorvos, anyám tanár. A hivatalos orvosi fizetés alapján fizette a tartásdíjat, azon túl egyetlen fillért sem. És amikor jelentkeztem a főiskolára, kijelentette, hogy ezt már nem tudja vállalni, eddig rengeteg áldozatot hozott értünk, most már ő is élni akar… Tanácsolták, hogy pereljem be, hiszen a nappali tagozaton tanuló gyereknek jár a tartásdíj, de én nem teszem, nem alázom meg magam. Dolgozom, de munka mellett nappalira járni nagyon nehéz. Anyu sem tud már a  mostaninál is több magántanítványt vállalni. Lehet, hogy végleg abba kell hagynom a főiskolát. De ami igazán meglepő: apám nem érti, hogy miért nem állok vele szóba, azt mondja, nem szabad olyan érdekembernek lenni, mint amilyen én lettem. És látom a közösségi oldalon, hogy most éppen Párizsban mászkálnak az élettársával, már második hete…
Üdvözlettel: Krisztina


Kedves Krisztina!
Nehéz a dolga az elvált szülők gyerekének.
Még ha az apa ugyanolyan szerető és gondoskodó marad, mint korábban volt, akkor is nagy és negatív változás ez a gyerek életében, fájó hiány. Úgy gondolom, jogos a csalódottságod és megbántottságod.
A kedves apuka egyszerűen kiiratkozott a szülőségből. Pedig hát ez az, amit nem lehet. Szerintem, ha négy évig zsíros kenyéren él a szülő, akkor is taníttatnia kell a gyerekét, mert ezzel a jövőjét alapozza meg. Persze, valóban akad olyan szülő, aki még így sem teheti ezt meg. De apád esetében nem erről van szó.
Szorítsd össze a fogad, abba ne hagyd a főiskolát! Édesanyád és nővéred melletted áll. Apáddal – legalábbis egyelőre – ne törődj, fog ő még a szeretetedért kuncsorogni!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes