'Az igazi bajok egy éve kezdődtek'

Kedves Ágnes!
Látom, hogy többnyire nők írnak önnek, de íme, férfiként én is billentyűzetet ragadtam: ha nem is tanácsot, de véleményt szeretnék kérni.
Ötéves házasok vagyunk Katival. Nagy szerelem volt, s elég gyorsan – egy év ismeretség után – összeházasodtunk. Már akkor éreztem, hogy a családja nem igazán lát szívesen.
Az anyósom kezdettől fanyalgott, és az ő hatására a kisebbik lánya, a sógornőm is. Eleinte nem szálltak velem nyíltan szembe, de hűvös maradt a viszonyunk. Igazán soha nem derült ki, mi a bajuk velem: sokat dolgozom, jól is keresek, öt év alatt – igaz, hitellel – előteremtettem egy háromszobás lakást, autóval járunk, s ha nem is nagy lábon, de anyagi biztonságban élünk. Nem iszom, nem dohányzom, nem lépek félre, goromba sem vagyok. Imádom a kisfiamat. A szüleim, a családom is becsületes, normális emberek. A két család körülbelül azonos szinten áll anyagilag, s még az apák foglalkozása is hasonló. Az én szüleim azonnal elfogadták Katit.
Az igazi bajok egy éve kezdődtek.
A feleségemnek nehéz terhessége volt, az utolsó három hónapot ágyban kellett töltenie. Eleinte a babával is akadtak egészségügyi problémák, szerencsére ezek mára rendeződtek.
Kati érthetően feszült, ideges volt, de aztán már, úgy gondolom, túlzásba vitte. A szülés után hónapok teltek el, de ő még mindig távol tartott magától. Hát mindezt én is egyre nehezebben viseltem, mindennapossá váltak a veszekedések. Egyszer csak a feleségem a képembe vágta, hogy beadta a válópert. Először nagyon megbántódtam, aztán elkezdtem küzdeni a házasságomért. Ám addigra már az egész család bevadult.
Az anyja meg a húga sárkányként harcol a válásért, és sajnos most már az én szüleim is beavatkoztak.
Közben láttam a feleségemen, hogy – nyilván az én megváltozott viselkedésem hatására – elbizonytalanodott.
Az első tárgyalás előtt néhány nappal volt egy nagy kibékülésünk, minden értelemben – nem is mentünk el másnap a tárgyalásra. De néhány napi boldogság után most azt látom, a család ismét felsorakozott és újra uszítani kezdte Katit.
Meglehet, nem nyugszanak, amíg szét nem szakítanak minket…
Üdvözlettel:
Gyula


Kedves Gyula!
Sajnos gyakran előfordul, hogy a válófélben lévő házaspár már békülne, de a felek mögött álló családok, barátok – és gyakran az ügyvédek is – nem hagyják, egyre szítják a tüzet.
Bár tanácsot nem kért, mégis javasolom, hogy továbbra is legyen megértő, türelmes és kedves a feleségével, ne szidja neki a családját, szerelemmel szeresse. Igyekezzen megértetni vele: hármójuk jövője múlik most azon, hogy ne hagyja magát befolyásolni.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes