'Már megvettem a sírhelyemet, de szeretnék még egy kicsit élni' – Költözni kell a néninek

A 76 ÉVES KERESZTES SÁNDORNÉNAK el kell költöznie az önkormányzati bérlakásból. Negyvenhárom éve él a Fejér megyei Válon, és az önkormányzat talált neki egy idősotthont Pécs mellett, de arról hallani sem akar.


– Egy istálló is jó nekem, csak legyen hol laknom – mondja Keresztes Sándorné. Negyvenhárom évvel ezelőtt a férje révén került Válra, aki a helyi mezőgazdasági szakiskolában tanított, ami az egykor szebb napokat látott Ürményi-kastélyban működött. A fiatal házaspár a kastély épületében kapott szolgálati lakást, boldogan húzták meg magukat 46 négyzetméteres otthonukban.

– Tíz év múlva elváltunk, a férjem Tárnokra költözött. Megkerestem a múzeum igazgatóját, hogy szívesen lennék a Vajda János-emlékszoba teremőre, csak hadd maradhassak a lakásban. Felszolgálóként dolgoztam, abból a keresetből nem tudtam volna egyedül fizetni az albérletet – kezd bele a történetébe Vera néni.

Maradhatott, egészen addig, amíg a kastély épületét el nem adták, és azt üresen, vagyis lakó nélkül kellett átadni az új tulajdonosnak.

A település vezetői nem hagyták magára az asszonyt, egy önkormányzati bérlakásba költözhetett.

– Nem éltem nagy lábon, de jól éreztem magam. Szemben lakott velem a mostani polgármester, Bechtold Tamás, sokat köszönhetek neki és a családjának. Karácsonykor ünnepi vacsorát hoztak, elintézték télire a tűzifát, és a gázpalack cseréjével sem nekem kellett bajlódnom. Az óvoda udvarán volt ez a lakás, de pár év múlva kellett az óvoda bővítéséhez, innen is mennem kellett. Így kerültem ide négy éve, ebbe a négylakásos épületbe, ahol szintén egy önkormányzati bérlakásban lakom – sorolja a 76 éves aszszony életének különböző állomásait.

Időközben nyugdíjba vonult, cukorbeteg lett, 2004 óta mellrákkal küzd. Egyszer már tünetmentes lett, de kiújult a betegsége, műteni kell. Mutatja a zárójelentését és a papírokat a kezelésekről.

A 40 négyzetméteres lakás otthonos, hatalmas ablakain betör a napfény. Tisztaság és rend mindenhol, de a fürdőszobában és a kamrában papírdobozok tornyosulnak. Vera néni pakol. Szeptember 1-jéig el kell hagynia a lakást, az önkormányzat nem hosszabbította meg a szerződését.

– A jegyző a fölöttem lévő lakásban lakik, sok apró konfliktusunk volt, ezek egyre jobban elmérgesedtek. Elismerem, egy idő után én sem tudtam visszafogni az indulataimat – mondja a nyugdíjas asszony.

A másik két lakásban könyvtár és iroda működik, több állandó lakója nincs az épületnek.

– A jegyző kiválóan látja el a munkáját, mind emberileg, mind szakmailag alkalmas a feladatra. Mondtam Vera néninek, ha nem tudnak békében egymás mellett élni, neki kell elmennie – sóhajt a falu első embere. – Nincs több önkormányzati bérlakás a faluban, mi nem tudunk más megoldást nyújtani. Próbáltunk segíteni a lakhatása megoldásában, Pécs mellett találtunk egy idősotthont, lenne számára hely, de Vera néni oda nem hajlandó menni. Ennél többet nem tehetünk – hangsúlyozza Bechtold Tamás.

– Nem megyek otthonba, én még arról álmodom, hogy tyúkokat és kacsákat etetek egy ház udvarán – jelenti ki határozottan  Keresztes Sándorné, akinek gyermeke nem született, hét hónapos várandós volt, amikor elveszítette a magzatot. – Itt 11 ezer forintot fizettem a lakbérért, ezen felül volt a rezsi. Ezt bárhol fizetném továbbra is, de ennél többet nem tudok kitermelni. Azt sem tudom, mi lesz a bútoraimmal, ez minden vagyonom. A testvérem két éve meghalt, senkire sem számíthatok. Tudomásul vettem, hogy innen mennem kell. Csak még azt nem tudom, hová. Már megvettem a sírhelyemet Tárnokon, de szeretnék még egy kicsit élni.