Bűn lenne a szegénység? 'Inkább meghalok, de a gyerekeimet nem adom' – mondja Andrea

Inkább meghalok, de a gyerekeimet nem adom – mondja teljes elszántsággal a 45 éves Danka Andrea. Soha nem gondolta volna, hogy valaha ilyen élethelyzetbe kerül.

Nagymamájának a főváros egyik legfrekventáltabb helyén, a Váci utcában volt virágüzlete, Andrea alig múlt 14 éves, amikor már ott segédkezett. Miután a nagyszülők eladták az üzletet, felélték a pénzt. – Ezzel nincs is gond, dolgoztam, férjhez mentem, jöttek a gyerekek. Édesanyámmal laktunk, aztán eladta a lakását, élte a maga életét. Önkormányzati bérlakásba kerültünk. Én otthon maradtam a gyerekekkel, a férjem építési vállalkozók mellett dolgozott, sokszor bejelentés nélkül. Akkor kezdődtek a bajok, amikor nem kapta meg a fizetését – sorolja Andrea élete egy-egy állomását.

A penészes és dohos önkormányzati lakásban mind a négy gyerek asztmás lett, a harmadik szívproblémával született, kilencnaposan műteni kellett. – A lakbérünk 33 ezer forint volt, télen a gázszámla elérte az 50 ezret, és még erre jön a villany. Nem csoda, hogy felhalmozódtak a tartozások, hiszen nem számolhattunk stabil jövedelemmel. Perben állunk az önkormányzattal, sajnos bármikor kilakoltathatnak bennünket. A szegénység egyenlő a megbélyegzéssel. A hivatalban úgy néznek rám, mintha fertőző beteg lennék, pedig még azt sem lehet mondani, hogy velünk szemben az előítéletek működnének, nem vagyunk romák. A gyerekek gyógyszereire rengeteg pénz elment, de abból nem engedtem. És abból sem, hogy ne egyenek rendesen, ne járjanak tiszta ruhában. Kérdezem, miért azokat a családokat kell meghurcolni, akik szeretetben nevelik a gyerekeiket és felelősségteljesen ellátják őket? Mert szegények vagyunk?

A gyerekekkel anyaotthonba költöztem.

A hétvégéket az apjukkal töltjük, akit bármikor kilakoltathatnak – mondja Andrea, akinek az egészségét igencsak megviseltek a történtek.

A gerinccsigolyái elcsúsztak, fizikai munkát nem végezhet. Mindkét keze alagútszindrómás, alig tud velük fogni. És egyfolytában attól retteg, mikor veszik el tőle a gyerekeit. Az anyaotthonban másfél évig maradhat, hamarosan mennie kell.

Egyre több család kerül hasonló helyzetbe. Pedig a gyermekvédelmi törvény kimondja, hogy az állami szervek feladata a gyermek családban tartása a megfelelő szolgáltatások és intézkedések biztosításával. A jogszabály azt is hangsúlyozza, hogy a gyermekeknek a családból való kiemelésére kizárólag anyagi okból nem kerülhet sor.

– A gyerekkiemelések hátterében gyakori ok a családok szegénysége és az ebből következő nehézségek. Az állam nem teszi meg a szükséges lépéseket, hogy hathatósan keresse a megoldást az érintettek számára – állítja dr. Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért emberi jogi jogvédő szervezet jogásza. A szegény gyerekek csaknem fele falun él, ahol esélyeik – lakóhelyük relatív elzártsága és a szolgáltatások gyengébb minősége miatt – az átlagosnál sokkal rosszabbak. A legszegényebb 2 millió emberből kerekítve 700 ezer a gyerek, közülük 305 ezer falusi. A gyermekeket nevelő szegény családok nehézségeit jelzi, hogy aránytalanul sokat költenek élelmiszerre és rezsire.

– A társadalom perifériáján élők körében felülreprezentáltak a roma családok. Nagy probléma, hogy a gyermekvédelemben dolgozók munkáját a velük szembeni előítéletek is befolyásolják – magyarázza a szakember.

A létminimum közelében élő, ám a gyermekeit szerető családban – akár roma, akár nem roma – a legrosszabb, ami a gyermekkel történhet, ha elszakítják a számára alapvető érzelmi köteléket jelentő szüleitől.