Jogi esetek: Volt feleség a lakásban

Eltelt pár év, a férj egy idő után már szabadult volna a lakásában élő volt feleségétől, aki azonban nem akart menni sehová.

Így a férfi pert indított, hogy az asszony fizessen a lakás használatáért díjat. Ezt a pert meg is nyerte, a bíróság havi harmincezer forint lakáshasználati díj megfizetésére kötelezte a volt feleséget. A nő azonban nem fizetett, ezért a férfi végrehajtási eljárást indított, és kiköltöztette az asszonyt a lakásból.

Ezután a volt feleség indított pert, hogy engedjék vissza a lakásba, szabályozzák újra a lakáshasználatot, illetve arra az időre, amíg nem használhatta a lakást, kapjon a férjétől lakás-túlhasználati díjat, 3 millió forintot.

Mindezt arra alapította, hogy a korábbi ítéletek nem vették figyelembe az eset családjogi vonatkozásait, illetve azt, hogy az asszony körülményeiben lényeges változások következtek be. A férj szerint ilyen lényeges változások nem történtek, másrészt a korábbi jogerős ítéleteket nem lehet egy újabbal felülírni. Az asszony kiköltöztetése azon alapult, hogy a kettejük közti kvázi bérleti jogviszonyt ő felmondta, miután az asszony a díjfizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az asszony azzal érvelt, hogy ő nem bérlő volt, hanem korábbi házastárs, akinek családjogi jogalapja volt arra, hogy a lakásban maradjon egy régi polgári pollégiumi döntés, a P 10. alapján.

A PK 10-est a Kúria már idejétmúlttá nyilvánította, vagyis az a megoldás, amely lehetővé tette a tulajdonát a másik félnek eladó házastárs számára, hogy jogcím nélküli lakáshasználóként a volt közös lakásban maradjon, már megszűnt, viszont az eset idején még érvényben volt. A bíróság ennek ellenére kimondta, hogy a nő nem mehet vissza a lakásba, és pénz sem jár neki, mivel a PK 10-es szerint létrejövő kvázibérleti jogviszony az ő nemfizetése miatt szűnt meg. A korábbi jogerős ítéleteket pedig, amelyek ezt a kvázibérleti jogviszonyt létrehozták, egy újabb eljárásban felülbírálni már nem lehet, hiszen ez a jogerő lényege.