Lajoska jeligére

Óvatosan udvarolt a múlt századforduló. Nők és férfiak időt hagytak maguknak a rajongásra.

Lajoskának például már egy éve karcolta a szívét a bánat, azóta leste a szomszéd hölgyet a Balta közben, a budai Várnegyedben, arrafelé, ahol hajdan pallos csapta le Hunyadi László fejét. Lajoska hevült ugyan a nőért, mégsem merte csak úgy megszólítani. Nem illett.

Ő is inkább a kor „levelezőrendszerét” használta: föladott egy apróhirdetést 1900 nyarán a Budapesti Hírlapban. A címzés: „Vári istennő – Balta köz.” És a szöveg: „Már egy éve, hogy imádom, fél éve pedig, hogy lakásunkat csak egy átkozott fal választja el, és még nem volt megfelelő alkalmam megismerkedhetni. Esdve kérem, istennőm, tudassa, komoly ismerkedés lehetséges-e? Levelét »Lajoska« jeligével továbbítja a kiadóhivatal.”

Randevúrovat lett az apróhirdetések oldalaiból. A pár szavas üzenetek között bizony akadtak „egyperces” irodalmi vallomások is. Mintha csupa istennő korzózott volna a pesti utcákon, körülöttük pedig lelkesült és megigézett férfiak.

Egyikük a Pesti Naplóban hirdette csodálatát 1912-ben: „József körútról budai lakásáig kísért szépségtől »Zátony« jeligére kér levelet e lap kiadójába bámulója, ki József körúti lépcsőházban réveteg megilletődéssel köszöntötte a pitymalló tavasz fenséges istenasszonyát. Bocsásson meg, Szépséged, ha követésem terhére volt, de én szívriadt önfeledtséggel, ész veszejtve rohantam a mesevilág tündérének imbolyogva tovasuhanó lenge bokái után. Kézcsókokkal.” Nem tudjuk a folytatást, vajon „zátonyra” futott-e az udvarló hajója, megfeneklett-e az odaadás.

Azt sem tudhatjuk, egymásra talált-e aztán a szürke kalapos hölgy és a szőke fiú. Utóbbi 1900-ban a Pesti Hírlapban próbálta betűbe önteni érzelmeit: „Azon szürkekalapos, szürkekabátos bájos hölgyet, kivel harmadmagával kedden délben a Népszínház előtt találkoztam, később pedig a kőbányai villamosig kísértem és e lapra figyelmeztettem, kérem, írjon »Szőke garcon« címen a kiadóhivatalba, hol találkozhatnánk?”

Miért írja a fiú, hogy „e lapra figyelmeztettem”? Mert a kor etikettje szerint a szerelmes természetű lovag megmondta az úrhölgynek, mely újságban üzen majd neki egy apróhirdetésben. Általános légyottjelzés volt ez akkoriban.

Az apróhirdetések közé privát levélkék is bekerülhettek. Szintén csak néhány mondatos üzenetváltások.

A Budapesti Hírlapban adták közre 1900. december 1-jén Orion jeligésen: „Köszönöm szépen mindkét levelet. Így még nem szerettelek soha. Csókolom szívedet, drága W.-m.” Ezt pedig ugyanott a „Szőke özvegynek” címezték: „Fehér kamélia című levelem nem jutott kezeihez. Ha még rokonszenvez, adjon életjelt magáról. Fölkéretik a negyvenkét évestől.”

Titkos prostitúciót is álcáztak apróhirdetésnek. A Pesti Hírlapban 1895 decemberében egy fiatalember kérdezte: „Melyik angyal szállna le a csillagos mennyországból egy fiatal ifjú kedvéért, kinek havonta öt forinttal többje van, mint mennyire szüksége van?” Így csábított több újságban is ugyanaz a hölgy 1912 tavaszán: „Előkelő dzsentri úrhölgynél bútorok délutánonként megtekinthetők. Ugyanott higiénikus masszázs.”

Egyébként a magyar nyelvű újságok közül – az 1870-es évek végétől – először a Pesti Hírlap közölt apróhirdetéseket. Jócskán növelték a példányszámot eleinte párkereséssel, házassági ajánlatokkal. Többször is lehozták azokat. Például ezt 1900- ban: „Uraim! Melyik jólelkű állami vagy városi iparos venne feleségül teljesen árva, 35 éves szobaleányt? Staffirungom és 1000 koronám van. Teljes című leveleket »Árvaleány« jeligére a kiadóba kérek.”

Persze idővel kerestek az apróhirdetésekben mindenfélét. Kutyákat, jószágot, állást, lakást, mindenes lányt színésznő mellé, kínáltak zongorát, piperét, öltönykabátot, orvosságot, s még csecsemőket is. „Örökbe adom keresztény, egészséges, két hónapos leánykámat” – írta a Budapesti Hírlapban egy szegény anya 1886-ban. Ajánlkoztak munkára nyelvtanárok ebédért, felolvasónők szobahasználatért, cigarettatöltő nők meg „gyerekkertészek”, vagyis óvónők, és „lady-háztartónők”, azaz háztartásvezetők úriasszonyok mellé. Meg magándetektívek is. Egyikük ekként hirdette szolgáltatásait 1906-ban az Estben: „Diszkrét tudakozódásaim által házasulandók későbbi csalatkozástól megkímélhetik magukat.”

Az apróhirdetések apró részletekig kirajzolták a kort, amelyben íródtak. Gyakran merítettek témát belőlük az írók is. Mikszáth Kálmán a Pesti Hírlapban így írt 1883 februárjában: „Elolvastam az apróhirdetéseket a lapokból. Mert hiába, tudnia kell az embernek a világnak az ő folyását, ha maga is írni akar.”